Válogatott sportolók otthona volt a salgótarjáni futófolyosó, amit 40 éve adtak át (fotók)

November 7-én „ünnepli” negyvenedik születésnapját a salgótarjáni Szojka Ferenc Stadion futófolyosója. Sok ünneplésre azonban nincs ok, hisz az egykoron válogatott sportolók felkészülését biztosító, minden igényt kielégítő létesítmény évek óta kifosztva, leamortizálva áll a Zója-ligetben.

Egy 1982. januári ülést követően, február 24-én írták alá azt a megállapodást, melynek értelmében – egyéb felújítási munkák mellett – hárommillió forintot biztosítottak a futófolyosó megépítésére. Kivitelezési határidőnek november 7-ét jelölték meg, ám végül a pénzügyi háttér megteremtésének nehézsége miatt egy egész évet csúszott az átadás (november 7., egyes források szerint november 4.). Az akkor biztosított 3 millió forint helyett ugyanis 6,5 millió forintból épült fel a létesítmény, ebből 4 millió forint volt az anyagköltség. A 72 fő oszlop felállítása már 1982. október 26-án megkezdődött, de Szőke István, az STC akkori ügyvezető elnöke csak bő egy évre rá vehette át a futócsarnokot.

A 85,3 méter hosszú épületben elfért a 60 méteres, háromsávos futópálya, amely mellett két távolugró-leérkező is helyet kapott. Az épület vége kiszélesedett (helyet hagyva a labdarúgó-pályának, és a dobószámok lebonyolítását sem akadályozza), így ott elhelyezhettek egy magasugró-leérkezőt, és jutott tér az erősítő felszereléseknek is.

A futópálya végén „nekifutófal” fogta meg a sprintereket, több helyen pedig bordásfalon lehetett bemelegíteni, erősíteni. A 662,8 négyzetméteres létesítmény a kor legkorszerűbb világítási és fűtési technológiáival volt felszerelve, és még fotocellás időméréssel is büszkélkedhetett.

A futófolyosó hosszú évekig biztosította a lehetőséget a téli felkészülésekhez, válogatott sportolók sora edzett a falai között (még fedett pályás atlétikai megyebajnokságnak is otthont adott). Az utóbbi évtizedek azonban lehangolóak.

Az elgazdátlanodó stadionban senki nem vigyázott rá, az enyészet és a garázdák martalékává vált, akik minden mozdítható értéket eltulajdonítottak belőle. Az egyik focicsapat visszatérését követően asztalosműhely töltötte meg, ez a távolugró-nekifutó műanyag felszabdalásával járt együtt.

Némi ráfordítással és odafigyeléssel több sportág képviselőjének is otthont adhatna.