2023.09.23. 19:50
Ugrógála: harminc éve hódította meg Salgótarjánt a világhírű rúdugrófenomén (videó)
Kereken harminc éve, 1993. szeptember 12-én vendégeskedett a salgótarjáni ugrógálán az ukrán származású olimpiai bajnok és világcsúcstartó Szergej Bubka, aki a város főterén elképesztő magasságot, egészen pontosan 580 centimétert ugrott.
Visszarepültünk egy kicsit az időben és felidéztük az egykor világszerte városunk hírét vivő salgótarjáni ugrógálák idejét. A nemzetközi szintű megmérettetést évről évre óriási érdeklődés mellett rendezték meg a nógrádi megyeszékhelyen: a legelsőt 1986. szeptember 19-én tartották, s a hagyomány egészen 2010. szeptember 18-ig, a legutolsó, azaz a 23. versenyig folytatódott a gálák szervezője, Angyal János jóvoltából. Kezdetben az egykori Karancs Szálló és a József Attila Művelődési és Konferencia Központ előtti tér adott otthont a sporteseménynek, majd 1999-ben a főtér burkolatának rossz állapota miatt átköltöztették a gálát Somoskőre, az ország akkor egyik legkorszerűbb, újonnan épített ugrópályájára.
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap 1993. szeptember 13.
Az 1993. szeptember 12-én, azaz az éppen harminc éve rendezett ugrógálára Angyal János, az események főszervezője az olimpiai bajnok és világcsúcstartó Szergej Bubkát is meghívta, aki akkor rúdugrásban 613 centiméterrel tartotta a csúcsot, így mindenki abban bízott, hogy Salgótarján Főterén is megugorja majd az elképesztő 6 méteres magasságot, sőt mi több, talán egy újabb csúcsot állít be. Érdekesség egyébként, hogy az akkor 29 éves Szergej Bubka két nappal a salgótarjáni ugrógála előtt, 1993. szeptember 10-én még a londoni IAAF Grand Prix-versenyen ejtette ámulatba a fél világot, amikor a 614 centiméteres világcsúcsmagassággal viaskodott, és utolsó kísérleténél csupán egy-két milliméter hiányzott a sikerhez.
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap 1993. szeptember 13.
Salgótarján – miként a világ – Bubka lábai előtt hevert
– Bubka hamar kijött, hosszan melegített. Kissé fújt a szél, de Angyal János versenyigazgató biztosított arról, hogy ilyen időben még lehet nagyot ugrani. Szergej cár remekül érezte magát a társak, a közönség körében, szemlátomást élvezte a helyzetet, a hangulatot. A versenybe 560 centiméteren kapcsolódott be. Lazán ugrotta a magasságot. Ekkor esett ki utolsó vetélytársa, Farkas Zoltán – állt a Nógrád Megyei Hírlap 1993. szeptember 13-án megjelent tudósításában.
Forrás: altius.hu/ugrogala
Bubka ezt követően 580 centiméterre emeltette a lécet, amit a harmadik kísérletkor sikerült egy szép ívű ugrással abszolválnia. Az újabb magasságot 603 centiméterre kérte, s noha háromszor is nekifutott, a Salgótarján belvárosában megrendezett gálán végül nem jött össze a bravúr, ám így is sikerült győznie a megugrott 580 centiméterével.
Szergej cár így is meghódította a nagyérdemű közönséget. Salgótarján – miként a világ – a lába előtt hevert.
Bubka a versenyt követő nyilatkozatában így fogalmazott: – Ez a köztéri ugrógála remek találmány! Így, testközelben sokkal bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki a versenyzők és a közönség között, ami nekünk is a javunkra válik. Sajnálom, hogy nem sikerült nagyobbat ugranom, de az az igazság, hogy érzem még a pénteki londoni verseny fáradalmait. Jövőre, ha meghívnak, ígérem, ismét eljövök!
Volt egy kis csavar is a történetben
– Hogy a történetben legyen egy kis magyaros csavar, arról az ugrógála főszponzora gondoskodott, mert a cég „elfelejtette” átutalni Bubka fellépti díját, az 50 ezer amerikai dollárt. Ezt az ugrógála főszervezője, Angyal János előlegezte meg Bubkának. A verseny után másfél évvel derült ki, hogy Angyal János gyakorlatilag futhatott a pénze után, mert a főtámogató nem tudta kifizetni a fellépti díjat. Ez az ötvenezer dollár akkor ötmillió-ötszázezer forint volt – olvasható az Origo.hu korábban megjelent cikkében.
A hírportál tudósítása szerint Angyal Jánosnak kölcsönt kellett felvennie, hogy Bubkát ki tudja fizetni, noha a főtámogató igazgatója a főszervezőhöz hasonlóan ugyancsak Salgótarjánban élt. Amikor Angyal Jánost megkérdezték, miért ő fizette ki Bubkát, azt válaszolta:
– Nézze, én nem kockáztathatom meg azt, hogy a salgótarjáni gálának rossz híre menjen. Én még évekig szeretném, hogy világsztárok jöjjenek ide. Ha kiderül, hogy Bubka nem kapta meg a pénzét, az egész vállalkozásom tönkremegy.
Az ukrán származású rúdugrófenomén mellett egyébként a női magasugrás akkori két legjobbja, a bolgár Stefka Kosztadinova és a román Galina Astafei is részt vett az 1993-as megmérettetésen. A női magasugrók versenyét Kosztadinova nyerte 200 centiméteres ugrással, Astafei pedig a második helyen végzett 197 centiméterrel. Kosztadinova 1987 óta 209 centiméterrel tartotta akkoriban a magasugróhölgyek világrekordját, a tarjáni gála előtt pedig ő is megmérette magát a londoni Grand Prix-döntőn, ahol 198 centiméterrel vitte el a pálmát.
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap 1993. szeptember 13.
Kosztadinova és Astafei a salgótarjáni versenyt követően szintén elismerően szóltak a hangulatról, és ők is a „londoni fáradtságra” panaszkodtak, annak ellenére, hogy a városunkban elért eredményeikkel a Grand Prix-versenyen sem okoztak volna csalódást. A salgótarjáni ugrógála végén a három világsztár egy órán keresztül osztogatta aláírásait a nógrádi gyerekeknek és a rajongóknak.
A salgótarjáni ugrógálát az akkoriban hatalmas névnek számító olimpiai bajnok és világcsúcstartó Szergej Bubka miatt az Eurosport is műsorára tűzte. Az alábbi videót Angyal János közösségi oldalán találtuk az 1993-as salgótarjáni ugrógála világsztárjainak nagy pillanatairól:
