Az Akkor ugorjunk! című dokumentumfilm nagy sikert arat a nógrádi nézők körében is

Az 1980-as évek végén, a kilencvenes évek elején kevés oly salgótarjáni vagy környékbeli lakos volt, aki ne tudta volna, hogy a város Fő terén évente szabadtéri magas- és rúdugró versenyt rendeznek. Az elsőre 1986. szeptember 19-én került sor. De nemcsak itt helyben volt nagy publicitása, hanem a különböző tömegkommunikációs eszközök jóvoltából e rendezvény híre az országot, sőt a világ jó részét is bejárta felhelyezve Salgótarjánt és környékét a nemzetközi térképre is.

Ebben nem kis szerepe volt az egykori kiváló futóatlétának, neves sportriporternek, a Nemzetközi Atlétikai Bizottság későbbi főtitkárának – a 2006-ban sajnos elhunyt – Gyulai Istvánnak, akit az alapító és főszervező Angyal Jánossal együtt 1996-ban a város Pro Urbe-díjjal tüntetett ki. A gála – de csak a magasugrás – 1999-ben ilyen-olyan okok miatt kiköltözött Somoskőbe, a vár alatt kialakított ugyancsak remek, sőt különleges helyszínre s mondhatni népszerűsége tovább folytatódott. Ott is – mint korábban a város szívében például a világcsúcstartó ukrán rúdugró Szergej Bubka – sztárok sora lépett a közönség elé. Példaként mondva 2001-ben itt búcsúzott az aktív versenyzéstől a világcsúcstartó magasugró, a kubai Javier Sotomayor s 2006-ban a horvát Blanca Vlasics e helyszínen érte el a 203 cm-es világraszóló eredményét. Somoskőben 11 alkalommal került sor e látványosságnak is nevezhető különleges – háttérben a várral – sporteseményre, összesen pedig 1986 és 2010 között 23 esetben röpködtek az atléták az említett két helyszín légterében. De nemcsak ők, hiszen az úgynevezett kísérő programok keretében megjelent a levegőben Besenyei Péter műrepülő világbajnok is. S a tűzijáték is a szórakoztató látványosságok közé tartozott. Az ugrógála olyan eseménnyé lett, amely a jelzett évek során sokszáz érdeklődőt vonzott a helybéli megtekintésre is. S mindez – sem Tarjánban, sem Somoskőn – nem került pénzébe egyetlen érdeklődőnek sem, merthogy Angyal János arra törekedett, hogy mindenki – anyagi helyzetétől függetlenül – láthassa a versenyeket.

A fentiekről – és még sok minden más érdekességről – részletesen beszél a film főszereplője, úgymond házigazdája, Angyal János, aki maga is ugróatléta volt. Elmondja, hogy Pozsonyban látott hasonlót és akkor elhatározta, hogy ilyet ő is szervez szeretett szülőföldjén. S az ötletből valóság lett, egy olyan eseménysorozat – amelyet hiába csábítottak Budapestre – beépült nemcsak a város, nemcsak Somoskő, hanem az atlétika – szélesebben értelmezve a sport – történetébe is.

A témájához méltó filmet – mintegy folytatva a somoskői cipőmúzeumról készített alkotást – a Salgótarjáni Városi Televízió gárdája hozta létre, élén Bakos Gáborral, az íróval, rendezővel. Bár a mű a 2023-as dátumot viseli, lényegében a Salgótarján várossá nyilvánításának tavalyi, 100. évfordulója előtt is tiszteleg és mintegy a korábbi, Angyal János cipőmúzeumáról forgatott alkotás folytatásának, kiteljesítésének is tekinthető. Ezúttal a bevezető gyakorlatilag Bakos Gábor egy filmesszéje arról, hogy miként kapcsolódott össze a sport története a művészetekével és milyen értékeket hordoz az élsportolói magatartás. A film különlegessége, hogy egy összefüggésben a popkirály, Michael Jackson is szerepel benne. A főcímfotót néhai Gyurián Tibor – a megyei napilap egykori munkatársa – készítette. Angyal János beszélgetőpartnere Győri Csaba volt, a grafikai munka Sulyok Dávidhoz kötődik, a drónfelvételek Kisbali Bencét, az operatőri munka Molnár Lászlót dicséri. A film és kliprészletek egy részét Kovács Bodor készítette. Az archív felvételek Angyal János, a Dornyay Béla Múzeum, MTV és a helyi televízió tulajdonában találhatók. Az alkotásnak rendkívül jó – és napról napra bővül – a hazai és külföldi visszhangja.