Papp Ildikó hosszú pályafutással a háta mögött teszi le a sílécet

– Mióta sportol?

– Tízéves lehettem, amikor elkezdtem teniszezni, de az nem tetszett annyira, talán nem is voltam elég ügyes. Elég aktív kislány voltam. Aztán olyan 15 éves lehettem, amikor megfigyeltem, hogy a Mecser Futó Klub sportolói a Beszterce-lakótelepi házunk elől indulnak futni és biciklizni. Egyszer megkérdeztem, nem tarthatnék-e velük, és a túra után a Salgótarjáni AC akkori edzője, Szilágyi Tibor és Hrabecz Gyula egykori biatlonos azt javasolta, hogy többször járjak futni. Így került az életembe a futás.

Sífutás: többszörös korosztályos magyar bajnok sífutásban és biatlonban, síkföldi világbajnokság 2. hely, szárazbiatlon-Európa-kupa 1. hely, vb-selejtező 7. hely, Biela Stopa 1. és 3. hely, szlovák bajnokság 1. hely.

Atlétika: kismaratoni ob-n 2., 10.000 méteres ob-n 2., felnőtt fedett pályás ob-n (3000 m) 3. hely, hegyifutó ob 3. hely és többszörös felnőtt válogatott.

Duatlon: magyar bajnok, kétszer 2. az ob-n, Európa-bajnok csapatban, egyéniben 8. és 11. hely.

Biatlon: nyári Európa-kupa 1. és 2. hely, összetett nyári IBU-kupa-dobogó. Többszörös magyar bajnok.

– A sílécet is hamar felcsatolta.

– Nagyon fiatalon megismerkedtem a sízéssel, hiszen édesapám, Papp Zoltán válogatott biatlonos volt. Aztán általánosiskolás-koromban kerültem a Petőfi DSE-be, Vincze Istvánhoz. A petőfis évek voltak a legszebbek, de apának is rengeteget köszönhetek, hiszen nagyon sokat foglalkozott velem és áldozott a karrieremre. Mivel akkor nem volt megfelelő körülmény és lehetőség a magas szintű művelésére, ezért azt hanyagoltam, bár a többi sportággal párhuzamosan a sí is megmaradt az életemben. Tulajdonképpen sokáig csak kiegészítő sportnak tekintettem a síelést.

– Később Máté Csaba futóedzőhöz került.

– Amikor az olimpikon biatlonosnak, Bekecs Zsuzsannának Csaba bácsi lett az edzője, én is úgy döntöttem, hogy őt kérem meg, segítsen a felkészülésben. Tulajdonképpen azóta sportolok komolyabban. Beki jó barátnőm volt, amikor nem esett jól edzeni, akkor is elmentem, mert megbeszéltük, hogy találkozunk. Jó húzóerő volt az edzéseken.

– A duatlonban is nagy eredményeket ért el…

– Először apukám buzdítására Cserhátsurányban indultam egy megyei bajnokságon, amit meg is nyertem. Emlékszem, akkor még mountain bike-kal versenyeztem, utána vettünk országúti bringát. Szívesen tekintek vissza arra az időszakra, hiszen a magyar csapattal korosztályos Európa-bajnokságot is nyertünk.

– Mennyiben volt önre hatással, hogy apukája is sportolt?

– Szerettem volna folytatni apa sporthagyományait. Ő mindig maximalista volt, és így mindenben ki tudta hozni belőlem a legjobbat. Ez nagy segítség volt számomra az élet minden területén.

– Öt sífutó-vb-n is szerepelt, kereknek tartja a pályafutását?

– A legszívesebben a galyatetői gyermekévekre gondolok vissza, de persze minden világbajnokság nagy élmény volt. A svédországi vb volt talán a legnagyobb, ott sikerült döntőbe kerülnöm. A legszebb emlék az, amikor tavaly sikerült megnyernem a Biela Stopát, az egyik híres viadalt. Teljesen kerek a pályafutásom az olimpiával lett volna, amitől úgy érzem, hogy sportszerűtlen és etikátlan szövetségi döntés miatt megfosztottak.

– Miért döntött úgy, hogy nem indul többé sífutóversenyen?

– Szeretnék többet lenni a kisfiammal, úgy gondolom, így is elég hosszú pályafutást tudok magam mögött.

– Sok sportágat űzött. Melyiket miért kedvelte?

– Minden időszaknak megvolt a fő és kiegészítő sportja. A futás mindig is közel állt hozzám, a Mecser Futó Klub nagyon megszerettette velem, majd a sikerek is jöttek. Már kisgyerekként is szerettem futkározni nagymamámnál a hegyen, a futás volt a kedvenc játékom. A duatlonban is ez volt az erősségem, bár azt viszonylag rövid ideig csináltam, megvallom, féltem az országúti edzéseken. A biatlon és a sífutás révén olyan gyönyörű helyekre is eljutottam, ahová amúgy nem mentem volna, jártam például Szibériában, Norvégiában, Finnországban, de Ausztria és Olaszország síterepei is lenyűgöztek. A sífutás áll persze az összes sportág közül a legközelebb hozzám… Egyszerűen nagyon szeretem. Jelenleg a tájfutással barátkozom, nagyon jó csapat van Salgótarjánban, megszeretni már sikerült, meglátjuk, a versenyeken hogyan tudok helytállni.

– A tanulmányokat sem hanyagolta.

– 2004-ban sikeresen államvizsgáztam a salgótarjáni Pénzügyi- és Számviteli Főiskolán, s közgazdász lettem. Jelenleg párommal a családi vállalkozást visszük, ott dolgozom.

– Mivel foglalkozik szívesen, amikor nem sportol?

– A kisfiammal játszom leginkább, ha van időm olvasok, énekelek, zenét hallgatok.

– Milyen sportot kedvel még?

– Minden sportágat kedvelek, kivéve a küzdősportokat. Nagyon szeretek hobbiszinten snowboardozni, a televízióban pedig szívesen nézek jégtáncot, viszont azt csak nézni szeretem, nem vonz a gondolat, hogy ki is próbáljam.

– Van példaképe?

– Duatlonban a többszörös világbajnok Csomor Erikára néztem fel. Édesapám természetesen gyermekkorom óta a példaképem, sífutásban pedig Therese Johaug, de ezt a sportágat sajnos sokszor beárnyékolják a doppingbotrányok.

– Hogy viseli a kudarcot?

– Nehezen viselem, mert azt hiszem, bennem is van egyfajta maximalizmus, így mindig el akarom érni az előre kitűzött célt.

– Mit jelent önnek a sport?

– Az elkövetkezőkben valószínűleg alárendelt szerepet fog játszani az életemben, mert Magyarországon nem lehet megélni belőle. Az munka és a kisfiam mellett annyit fogok vele foglalkozni, amennyi időm marad rá. Ettől persze továbbra is versenyezni szeretnék.

– Kinek tartozik köszönettel?

– Nem csak én, egy személyben állok az eredmények mögött, hanem az egész családom, hiszen rengeteg segítséget kaptam tőlük a pályafutásom alatt. És persze egyesületeimnek, a SAC-nak, a Nord Sport SE-nek, a Petőfi DSE-nek is sokat köszönhetek, az ottani edzők, edzőtársak nélkül ezek az eredmények nem születtek volna meg.