Idén is hatalmas közönségsikert aratott a Gabora-gála

Az immár 27. alkalommal megtartott jótékony célú nemzetközi öregfiúk-teremlabdarúgótornasorozat idei küzdelmein is a közelmúlt kiváló és közkedvelt honi labdarúgói hozták tűzbe-lázba a közönséget.

A magas színvonalú játékot és izgalmas csatákat hozó tornán a végső győzelmet – mint beszámoltunk róla – meglepetésre, de megérdemelten, a Zalaegerszeg legénysége szerezte meg.

De a labdarúgókon kívül Nótár Mary énekesnő és Fásy Ádám szépségkirálynői is elkápráztatták a publikumot. S a szédítő bomba nők mellett kalapemelést érdemel a hajdan szédítő ütéseket bevivő „bomba jó bokszoló”, Botos András is, aki felajánlotta árverésre az 1971-es Eb-n ezüstérmet hozó magyar válogatott trikóját.

Mint a torna megnyitóján a főszervező, Gabora János emlékeztetett rá, az eddigi gálák révén több mint 80 millió forinttal tudták segíteni a gyermekeket. Az idei Gabora-gála bevételét a salgótarjáni Jó Pásztor Katolikus Óvoda kapja, amelynek gyermekei kedves, aranyos zenés-táncos előadással vezették be a műsort.

Mint a torna végén Gabora János a gyors számolás után elmondta, a gála idei bevétele meghaladta a hárommillió forintot, melyet nemcsak a szép summát papírra vető könyvelő, hanem a főszervező is nagy sikerként könyvel el.

A szép összeget az óvoda bővítésére fordítják. A pénzből sószobát alakítanak ki, amely – mint Beer Miklós váci megyés püspök a gálát köszöntő levelében megírta – az egész város közösségét fogja szolgálni.

A gála végeztével Gabora János elégedetten nyilatkozta lapunknak:

– Ismét egy kisebb csodát mutattak be az emberek önzetlenségből, gyermekszeretetből. Ennek eredménye a több mint hárommillió forint bevétel. Ez bizonyítja: ha gyerekekről van szó, legyen az labdarúgó, támogató, a jó cél mellé állnak. Nagyon boldog vagyok! Örülök, hogy színvonalas mérkőzéseket láthatott a közönség. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez a sikerhez hozzájárult!

Harmadik csillagra vágyik a Fradi-ikon

A 27. Gabora-gála egyik kiemelkedő játékosa Lipcsei Péter volt, aki a Ferencváros színeiben évről évre elvarázsolja a közönséget. A Fradi 58-szoros válogatott klasszisa visszajáró vendég a Gabora-gálán.

– Mindig örömmel jövünk Salgótarjánba, hiszen nagyon tiszteljük Gabora Jánost, aki a jótékony cél érdekében sok-sok éve magas színvonalú, nagyszerű tornákat rendez. Az új évben itt találkozunk először a régi barátokkal, és a lelkes közönség előtt bemutathatjuk, hogy mennyi maradt még meg bennünk ebből a gyönyörű játékból.

Márpedig Lipcseinek lenne mit „elfelejtenie”, hisz közel két évtizeden át az egyik legjobb hazai labdarúgónak számított.

A zöld-fehérek immár ikonikus játékosa 1990-ben, 18 évesen került Kazincbarcikáról a Fradihoz, ahol gyorsan helyet követelt a csapatban, és a következő évben már a válogatottban is bemutatkozott.

A címeres mezben 14 év alatt 58-szor lépett pályára, és megannyi emlékezetes mérkőzésen bizonyított. Ilyen volt – még tizenévesen – a szovjetek ellen a moszkvai Eb-selejtezőn kivívott 2–2-es pontosztozkodás, vagy a németek elleni itthoni 0–0-s döntetlen.

Szintén emlékezetes a svédek elleni hazai 1–0 és a stockholmi 1–1 az Eb-selejtezőkön, de részese volt a jugoszlávok elleni gyászos, 1–7-es és 0–5-ös világbajnoki pótselejtezőknek.

Lipcsei Péter a Ferencvárossal négy magyar bajnoki címet is elkönyvelhetett. Fénykorában, 1995-ben elvitte a portugál FC Porto, ahol a híres gárda egyik csillaga lett, bajnoki címet nyert, és bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Ám elhagyta a szerencséje… Súlyos térdsérülést szenvedett, amely után már nemigen tudott a régi formájába lendülni. Visszatért a IX. kerületbe, majd az osztrák Würstenrot Salzburgba igazolt.

Az ezredfordulón újra a Fradihoz csatlakozott, ahol még tíz évig rúgta a labdát. A zöld-fehéreknél 428 mérkőzésen 100 gólt lőtt. A címeres mezben 2005 februárjában, éppen a mostani Eb-selejtezős ellenfelünk, Wales ellen érte el az 58-szoros válogatottságot.

Hogy megy még a játék? – faggattuk a Fradi immár 47. életévében járó legendáját.

– Egyre nehezebben – említi Lipcsei Péter –, mert ahogy múlnak az évek, az ember már nem sportol mindennap. Az öregfiúk-bajnokságban viszont töretlenül rúgjuk a labdát, ám az ízületeim már egyre jobban megérzik ezeket a rangadókat. De sportemberek vagyunk, ezért a pályán belefeledkezünk a játékba, és küzdünk a győzelemért.

Lipcsei Péter „sirámát” persze a saját szintjéhez kell mérni, hiszen nem egy rogyadozó öregfiú, hanem egy edzett sportember állt előttünk. De milyen erősek is jelenleg a Fradi-örökifjak? – kérdeztük.

– Remek csapatunk van, sikerült fiatalítanunk, hiszen Balog Zoliék és Igor Nicsenkóék is hozzánk „öregedtek”, de közénk mégis fiatalos lendületet hoztak. Szükség is van erre, hiszen a Fraditól elvárják, hogy győzelemre játsszon. Itt is mindent megtettünk a sikerért, de a kiváló ellenfelek között most nem mi győztünk, ám remélem, hogy jövőre mi leszünk a legjobbak.

Lipcsei Péter jelenleg a Fradihoz „közel álló” NB II.-es Soroksár vezetőedzője. Sokak szerint a kiváló szakember már megérett egy NB I.-es csapat irányítására. De ez is szép feladat: reményteljes ifjakat kell átvezetnie az utánpótlásból a felnőttfutballba. Mit vár tavasszal a Soroksártól?

– Az első tízben kell végeznünk – említi. – Most a nyolcadik helyen telelünk, erőn felül teljesítünk. De nekünk az a legfontosabb, hogy a Fradi fiókcsapataként minél több tehetséges fiatalnak adjunk folyamatos játéklehetőséget, és nézzük meg, hogy van-e a srácoknak visszaút az NB I.-be.

Van…? – kérdeztük. Pl. Csernik Kornél visszakerült…

– Ha a fiatalok folyamatosan játszanak, és jól teljesítenek, akkor felfigyelhet rájuk Szerhij Rebrov, és visszahívhatja őket a Ferencvároshoz – de erről a vezetőedző dönt.

Ha már itt tartunk: mit vár tavasszal a Fradi nagycsapatától?

– Szurkolok, hogy megnyerjék a bajnokságot! Öt pont az előny, de a Vidi is jó csapat, és hasonlóak a céljaik. Ezért nehéz is lesz győzni, de mi már nagyon vennénk elő a tűt és a cérnát, hogy minél hamarabb felvarrhassuk a harmincadik bajnoki címet jelző harmadik csillagot a Fradi mezére.

Lipcsei Pétert végül arról faggattuk, hogy mit vár a válogatott csapattól az Európa-bajnoki selejtezőkön.

– Nagyon nehéz dolga lesz a nemzeti csapatnak – mondta –, hiszen a horvátok, a szlovákok, a walesiek, de még az azeriek is veszélyes ellenfelek. Ennek ellenére bízom benne, hogy a szövetségi kapitány egy erős, sikeres csapatot tud összerakni. Marco Rossi nagyon jó edző, de nem könnyű a feladata. Mit tehetnénk: szurkolunk!

Szemüvegben is jól lát a pályán

Mészáros Ferenc, a Pécsi MSC korábbi kiváló, 21-szeres válogatott csatára a „laikus” nézők számára először azzal tűnt ki, hogy szemüvegben futballozott. A méretes okuláré azonban szemlátomást nem azért kellett neki, hogy azzal „nyomozza” a labdát; sőt, inkább az tűnt fel, hogy a régi sztár még mindig jól lát a pályán. Elmondta:

– Nagyon jó a Gabora-gála! Örömmel jöttem, hiszen újra találkoztam a régi barátokkal, remek ellenfelekkel, akikkel felelevenítettük az emlékezetes csatákat. Fontos, hogy a játékunkkal a jótékony célt szolgáltuk.

Nos, az egykori remek csatár még mindig nagyszerűen terelgeti a labdát. A pécsiek – a Fradit is legyőzve – a döntőbe jutottak. Igaz, ott vereséget szenvedtek a zalaiaktól, de a gála végén ő vehette át a torna Ezüstlabdáját.

– Nem csalódtam! – összegzett. – Nagyszerű hangulatban, kiélezett mérkőzéseket vívtunk. A sportember már csak ilyen: mindig győzni akar. Igazi örömfocit mutattunk be, és ez a hangulat a szurkolókra is hatott. Ez a csodálatos játék összehozza az embereket, és hiába telnek az évek, nem tudunk leszokni a futballról.

Pedig már ő sem ma kezdte… Mészáros Ferenc az 56. életévében jár, és a Pécsi MSC-ben már 18 évesen, 1981-ben bemutatkozott az NB I.-ben. A mecsekiek akkori remek csapatával az 1985/86-os idényben ezüstérmet szerzett, s egy év múlva Magyar Kupa-döntőt játszott. A baranyaiaknál 1987-ig 189 mérkőzésen 61 gólt szerzett.

Már 20 évesen, 1983-ban az NSZK elleni budapesti 1–1-es csatában bemutatkozott a válogatottban. Egy év múlva Isztambulban a törökök elleni 6–0-ás győzelemből két találattal vette ki a részét. Emlékezetes a spanyolok elleni budapesti 1–1 is, és Eb-selejtezőkön a lengyelek és a görögök kapujába is betalált. A nemzeti csapatban 1983–92 között 21 meccsen négy gólt szerzett.

Közben Belgiumba szerződött, ahol 1987–93-ig a KSC Lokeren csapatában jeleskedett. Ezután még visszatért a pécsiekhez, végül az osztrák Deutschkreutz színeiben 1996-ban hagyta abba az aktív játékot. Azóta edző: a Pécsi MFC, a Zalaegerszeg és az Eger gárdájánál is dolgozott. Arról, hogy most mivel foglalkozik, elmondta:

– Budaörsön a játékosok egyéni képzésével foglalkozom, és motivációs tréningeket tartok az egész országban. Nem mondtam le arról, hogy újra élvonalbeli csapatot irányítsak, de az évek múltával az esélyek nem nőnek.

Megkérdeztük: mit vár a magyar válogatottól az idei Európa-bajnoki selejtezőkön. Elmondta: – Nincsenek konkrét elvárásaim. Mindenki a válogatottól várja a megváltását, holott a magyar labdarúgás akkor léphet előre, ha mindenki a maga helyén teszi meg a lehető legtöbbet a cél érdekében. Ha ez az idén így lesz, akkor már örülni fogok, és elégedett leszek.