Aki libát nem eszik, egész évben éhezik! – Te ismered a Márton-napi hiedelmeket?

Máté György néprajzkutató, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa portálunk érdeklődésére elmondta: Márton-nap legendája Tours-i Szent Mártonhoz kötődik, aki a IV. században született Savariában, a mai Szombathelyen. Fiatalon a római hadseregben szolgált, de hamar megérintették őt a keresztény tanítások, így elszántan keresni kezdte Isten akaratát az életében. A történet úgy szól, hogy egy hideg téli napon megjelent előtte Jézus Krisztus koldusként, ő pedig neki adta a köpenyét, hogy ne fázzon. Később ezen cselekedet vált a keresztény szeretet és az önzetlenség szimbólumává. Szorosan ehhez a mítoszhoz kötődik a Márton-napi lámpás felvonulás eredete is, hiszen az égő lámpás, amely a sötétbe fényt hoz, jelképezi a szent segítőkészségét és jóságát.

Márton napján libát kell enni

Miután Márton elhagyta a katonaságot, szerzetesi életet választott és hitének mélyítésére törekedett. Később Tours püspöke lett, ahol élete végéig az egyszerűség, a szolgálat és a keresztény értékek hirdetésével példát mutatott az embereknek.

– A hiedelem szerint Márton eleinte nem akart püspök lenni, és a kinevezés elől egy libaólban próbált elrejtőzni. A libák hangos gágogásukkal azonban elárulták őt. Minden bizonnyal ez egy utóbb kitalált történet, hogy Mártont és a libákat összekapcsolják – emelte ki Máté György néprajzkutató.

Hozzátette: emellett számos legenda fűződik még Szent Márton-napjához, amelyek közül talán a legismertebb így hangzik: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Ezen a napon az addigra jó kövérre tömött libákat már le lehetett vágni. Az emberek úgy hitték, hogy minél többet esznek-isznak ilyenkor, annál egészségesebbek és erősebbek lesznek. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a püspökfalat szavunk is.

Máté György kiemelte továbbá: a bornak is fontos szerep jutott a régi hagyományokban, ugyanis az ősz végéhez közeledve már lezajlott a szőlő szüretelése, tehát az újbort is meg lehetett már kóstolni Márton-napján.

Időjárásjóslásra használták a liba csontját

– Úgy tartották, ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor bőven lesz hó télen, de ha barna és rövid, akkor sáros időszaknak néznek elébe – magyarázta a szakember. –  Ugyanígy az aznapi időt is figyelték, mert ha Márton fehér lovon jön, tehát havazik, enyhe lesz a tél. Azonban, ha barnán, akkor kemény tél várható. Ugyanerre utal a népi regula is, amely így hangzik: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Véget érnek a betakarítási munkálatok Márton-napon

Márton-nap a népi időszámításban egy határt is jelöl, ugyanis ilyenkor érnek véget a betakarítási munkálatok, és nyugovóra tér a természet is. Szokás volt november 11-e környékén, hogy a disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahol állatokat hajtottak a legelőre, s vesszőt vittek ajándékba a gazdáknak, hogy majd tavasszal azzal tereljék ki a jószágokat. Úgy tartották, hogy minél ágasabb-bogasabb az a vessző, annál szaporábbak lesznek az állatok.

Megelevenednek a népszokások

Márton-nap ma is egyre népszerűbb hazánkban, sok helyen rendeznek libafesztiválokat, borfesztiválokat és különböző kulturális programokat, amelyeken az emberek libaételeket kóstolhatnak, megízlelhetik az újbort és megemlékezhetnek Szent Márton életéről. Máté György úgy fogalmazott, hogy ez a jeles nap, pontosabban az ahhoz kapcsolódó szokások a reneszánszukat élik manapság. Egyre többen vesznek és esznek libát ez idő tájt, több településen is vannak Márton-napi mulatságok, lámpás felvonulások, az iskolákban és az óvodákban a gyerekek tanulnak a Márton-napról, valamint – legtöbbször új keletű – énekeket, táncokat sajátítanak el.