Derkovits

A minap új látnivalóval bővült a Dornyay Béla Múzeum egyébként is gazdag kínálata: Derkovits Gyula (1894–1934) címmel megnyílt az intézmény újabb figyelemre érdemes tárlata. Sokatmondóak a jeles festőművész életrajzi adatai: egyrészt azt jelzik, hogy rövid idő adatott számára e földi világban, másrészt arra is utalnak, hogy éppen 130 évvel ezelőtt született és 90 esztendeje hunyt el. A kiállítást a múzeum abból a gyűjteményből tudta megrendezni, amely a Mihályfy család jóvoltából került a tulajdonába. Nem véletlenül méltatta hosszasan Mihályfi Ernő érdemeit a kiállítást megnyitó művészettörténész, Bakos Katalin, aki nem mellesleg az egyik legkiválóbb magyarországi szakértője Derkovits Gyula ellentmondásoktól sem mentes életének, pályaképének. 

Az idősebb évjáratú helyi művészetbarátok számára azért is kuriózum ez a tárlat, mert megidézi azt a múlt század közepén, második felében rendkívül termékenynek bizonyult korszakot, amely alatt Salgótarján nemcsak Hild-díjjal is elismert városközponti építkezés miatt, hanem pezsgő képzőművészeti élete okán is hírnévre tett szert. Ennek lenyomata, máig is tanúja a Borsos Miklós által készített, 1968-ban felavatott Derkovits-portré azon a lakótelepen, ahol az úgynevezett művészlakásokban olyan kiemelkedő festők éltek és alkottak, mint Lóránt János, Mustó János vagy éppen Czinke Ferenc. Utóbbi, mint a Bolyai gimnázium tanára, az országban elsőként hozta létre a mindmáig Derkovitsnak nevezett iskolagalériát.