Életre kel a játékosság a salgótarjáni művésztanár alkotásain

– Tanár és grafikus egy személyben. Minek köszönhető, hogy mindkét hivatás meghatározóvá vált az életében?
– Gyerekkorom óta szeretek rajzolni. Édesanyámnak hála, a Kodály Zoltán Általános Iskolába, ének tagozatra járhattam, ahol az ének-zenei és a képzőművészeti alapokat is megkaptam útravalóul. Varga István személyében csodálatos rajztanárom volt, aki pedagógusként is példát mutatott. A Bolyaiban fizika tagozatos voltam, ugyanakkor szenvedélyesen jártam Czinke Ferenc grafikusművész rajzszakkörébe, aki szakmai tudásával újabb szintre emelte az ismereteimet. A középiskola után matematika-rajz szakos tanárképzésre jelentkeztem. Egerben Lóránt János festőművész segítette a művészi fejlődésemet. Elvégeztem a Képzőművészeti Egyetem középiskolai tanárképzését is, ahol Szabados Árpád tanítványa lettem. 

– Az egyetem után egyenes út vezetett a Madách Imre Gimnáziumba?
– Több mint 35 éve már annak, hogy Molnár György, a gimnázium akkori igazgatója felkért, hogy dolgozzam ki az emelt óraszámú vizuális kultúra-oktatás programját. Örömmel vállaltam, ráadásul Nógrád megyében egyedüliként, a Madáchban indult el a specializáció. Tanárként igyekszem a tehetséges diákokat felfedezni, de elsősorban nem művészképzésre törekszem, hanem arra, hogy a fiatalokat megtanítsam értő szemmel tekinteni a világra. 

– A salgótarjáni Libri új kiállításán néhány alkotásából kaphatnak ízelítőt az érdeklődők. Mit gondol a könyvesbolt kezdeményezéséről, hogy teret biztosít a helyi alkotóknak a bemutatkozásra?
– Régebben nagyobb méretű képeket állítottam ki, de rengeteg kisebb művem is született. Utóbbiakat most, először mutatom be: a könyvesboltban otthonra leltek. Úgy gondolom, a színek és az egyértelmű formák miatt jól illeszkednek a könyvborítók közé. Szabó Zsanett boltvezető – egykori tanítványom – kezdeményezése sikeresnek bizonyult az elmúlt években. Remek ötlet a képzőművészetet és az irodalmat társítani. Nagyon szimpatikus Zsanett hozzáállása a munkájához. Kreatív ötletei vannak, igyekszik színt vinni a mindennapokba, és a vevőkkel való kommunikációja is példaértékű. 

– Milyen technikával vagy témában szeret leginkább alkotni?
– Magamat elsősorban alkalmazott grafikusnak tekintem. Volt idő, amikor sok salgótarjáni üzlet portálját, emblémáját én terveztem. Az iskola arculati megjelenését is alakítom. Ezek szép feladatok. 

 A kisebb méretű tollrajzaimat, az érzékenyebb rajzocskákat sokszor „behúzom” a számítógépbe, ahol dekoratív háttérrel, színekkel fejlesztem tovább őket. Ugyanakkor a bemutatottak között vannak halványan, ceruzával, könnyed mozdulatokkal készített, kusza vonalakból álló rajzaim is, melyek általában irodalmi vagy zenei inspiráció alapján születnek. A munkám során mindig figyelek arra, hogy a végeredmény kellemes vizuális élményt nyújtson a befogadóknak.

– Mit üzen a munkáival?
– Tizennyolc évesen kialakítottam egy sajátos írásmódot, írásképet, amit máig használok. A kézírás sokat elárul az emberről, és ezzel éppúgy, mint a képeimmel, szeretnék összeszedettséget, rendezettséget, tudatosságot és fegyelmet üzenni.

– Mire a legbüszkébb?
– A családomra és a pályámra. A család a stabilitást, a biztonságot jelenti. Sok egykori tanítványommal kapcsolatban maradok a gimnázium után is, többeknek megrendeztem már a Madách galériájában élete első önálló kiállítását. 

Az ő sikerük az én szívemet is megdobogtatja. Így teljes az életem. 

A művésztanár előtt egy Zabaron élő, holland alkotó kapott lehetőséget a bemutatkozásra: