Ilyen a magyar kokárda, eredetét és jelentőségét idézte fel a salgótarjáni néprajzos

A magyar köztudatban a kokárdát az 1848. március 15-ei eseményekhez kapcsolják a legtöbben, nem is véletlenül, hiszen ekkor tűzték fel először ezt a háromszínű szalagrózsát a forradalmárok.

– A történet szerint Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia volt az, aki elkészítette ezt a piros, fehér és zöld színekből álló kokárdát. A trikolórt a francia forradalom tette népszerűvé. A párizsi események ihlették meg a magyar költőnőt is, amikor március 15-én megvarrta a ma ismert kokárdák első példányát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszínű főkötőt készített magának – mondta Máté György. – A márciusi ifjak és a forradalmárok tűzték a ruhájukra a szalagrózsát, jobbára a szívük fölé vagy a kabátjuk hajtókájára, amivel az összetartozást és a haza iránti elkötelezettséget jelképezték.

Kiemelte: a kokárda a francia „cocarde” szóból ered, ami alapvetően kakastaréjt jelent, utalva maga a szalag formájára. Bastille ostromához, vagyis a 18. századi francia forradalomhoz köthető a trikolór kokárda létrejötte, amikor is politikai és katonai jelképként hordták azt az emberek. Hozzátette, jellemzően a kalapjukra tűzték a franciák a szalagot.

– A magyar trikolór kokárda kör alakú eredetileg, de ma már számos fajtája terjedt el. Egy történész régebben felvetette, hogy a színeket valószínűleg elrontották Szendrey Júliáék, ugyanis belül kellene lennie a pirosnak, ami az erőt, középen a fehérnek, ami a hűséget és kívül a zöldnek, ami a reményt jelképezi, hiszen a kokárda színeinek sorrendje így a helyes – árulta el Máté György, hozzáfűzve: – Szerintem komoly problémákat nem vet fel az, hogy a fordított változat a közismert, mivel mindenki tudja, hogy a piros, fehér és zöld a kokárdában a magyar színeket jelképezi, nem pedig az olaszt.

Kitért továbbá arra is, hogy az 1848-49-es forradalom leverését követően a Habsburg-hatalom betiltotta a magyar nemzeti színek viselését, és visszatért a szabadságharc előtti birodalmi címer használatához. Az 1867-es kiegyezés után azonban újra lehetett használni a magyar szimbólumokat. 

– A történelem során a nemzeti önérzet és az összetartozás folyamatosan előjön, előtör. Például az 1956-os szabadságharc idején ismét feltették a kokárdát a forradalmárok, valamint a nemzetiszínű zászlót jelképként használták. A Kádár-korszakban a nem hivatalos ünnepeken viselt kokárdát rossz szemmel nézték, mivel a függetlenség vagy épp a szovjetellenesség jelképének vélte a kormányzat. A rendszerváltás hozta meg a valódi szabadságot. Azóta mind a mai napig használjuk a háromszínű szalagrózsát, amit a március 15-ei ünnepségek alkalmával szoktunk feltűzni – számolt be róla a Dornyay Béla Múzeum néprajzos munkatársa.