Nógrádi huszonhetek címmel nyílt kiállítás a budapesti Bartók1 Galériában

Mindenekelőtt azt az örvendetes tényt kell leszögezni, hogy – mint a fenti címből eleve kiolvasható – szűkebb hazánkból csaknem harminc művész mutatkozhat be a főváros érdeklődő, értő közönségének. Ez a magas szám önmagában is örvendetes, s akkor még nem említtetett az az érték, amelyet e művek összessége képvisel. Szintén nem mindennapi az a mód sem, ahogyan ez a kiállítás létrejött. 

Ennek hátterében Nógrád vármegye Ipoly-parti városa, s annak is egyik, immár ikonikus színhelyévé lett Artéria Galéria áll. A tulajdonos Fricska Évát két gyermekével együtt – több éves amerikai távollét után – a honvágy hozta haza szülővárosába. 2018 őszén a nyelvtanításhoz keresett helyiséget, amikor a Balassa utcában rábukkant egy nagy átalakítást, beruházást igénylő épületre, s ahol 2019-ben útjára indította a galériaként, nyelviskolaként és klubként egyaránt sikeresen funkcionáló Artériát. A művészetszeretetére apelláló kiállítások egyike az a csoportos bemutatkozás volt, amelyre az elmúlt év szeptemberében került sor. S – mint Orbán György, a kiállítók egyike, a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke megnyitóbeszédében utalt rá – közel sem véletlenül abban az őszi időszakban. Az ötletgazdának – Fricska Éva utalt is rá – dr. Mózer Erzsébet grafikusművész, a Szépművészeti Múzeum grafikarestaurátora – szintén kiállító – tekinthető, aki egy 2017-es miskolci rendezvény kapcsán – más pályatársával egyetemben, a Magyar Grafikusok Szövetségének néhány tagjával együtt vetette fel, hogy a szeptember legyen a grafika hónapja.

E lényegében ősi műfajnak tekinthető szakág jellegzetességeiről részletesen beszélt Orbán György János. Igyekezett egyformán hangot adni e művészeti ág múltjának, jelenének és perspektíváinak. Utalt egykori jelentős, nemzetközi rangú személyiségekre – köztük példának okáért Albrecht Dürerre, Rembrandra, Toulouse Lautrecre. Örömmel konstatálta, hogy a magyar grafikának is már régóta voltak követhető, követendő egyéniségei. Mi sem természetesebb, hogy mondandójában nagy hangsúlyt kaptak a megyei – főként balassagyarmati – vonatkozások. Az alábbiakból kiderül, hogy közülük többen – éppen néhányan a meghatározó személyiségek közül – már nincsenek az élők soraiban, de máig tartó hatásuk vitathatatlan. 

Budapesten a következők – a meghívón is szereplő sorrendben – művei láthatók: Szabó Vladimir, Farkas András, Jánossy Ferenc, Csemniczky Zoltán, Kun Péter, Orbán György János, Balázs Alfréd, Mózer Erzsébet, Losonczy Ildikó, Merczel Péter, Molnár Antal, Botos Zoltán, Kelemen József, Horváth Zoltán, Csernák Edit, Pécsi Ágnes, Handó Péter, Bakos Ferenc, Földi Gergely, Gelencsér János, Tornyos Márton, Pampuryk Péter, Szilágyi Lilla, Moharos Lili, Burgundi Blanka, Mag Fruzsina és Mag Viktória. Az általuk kiállított ötvenegy mű –, ha nyilvánvalóan nem is fedi le a teljes technikai, pláne a tartalmi struktúrát – de valamelyest mégiscsak tükrözi a manapság is használt, egymásra épülő műfajokat, így például egyedi rajzokat, rézkarcokat, fa- és linómetszeteket, monotípiákat. 

Néhány mű esetében a megnyitóbeszéd a mondandó jellegzetességeire is utalt. Megemlítette, hogy Magyarországon erős a képzőművészeti oktatás, hiszen Budapesten kívül például Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szeged is figyelemre méltó szellemi műhelynek bizonyul. Ebből is következik, hogy kiállítók közül többen nemcsak művelik a grafikát, tovább is adják a szakmai ismereteket, a legfontosabb tudnivalókat a következő generációknak.

A tárlat – amely január 23-áig tekinthető meg a fentebb említett helyszínen – a megnyitó időpontjában minden előzetes érdeklődést felülmúlt. Még a tulajdonost, László Dánielt is meglepte, hogy mennyien szorongtak a kávéház feletti galéria ötven-hatvan négyzetméterén. Ez igazán jó ajánlólevélnek bizonyult Nógrád napjainkban is gazdag képzőművészete bemutatásának, megismertetésének

Beküldött fotó