Magyar Menyasszony: csodájára járnak Budapesten a rimóci esküvői ruhának

A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállítása egy széleskörű összefogás eredménye. A múzeumi szakma, a kutatók, a hivatásos gyűjtők és a magánemberek összefogásából, felajánlásaiból jött létre és nyitotta meg kapuit a látogatók előtt 2023 végén. Nyolcszáz négyzetméteren 500 év házasság és történet, 500 tárgy és tárgyegyüttes, 50 női sorstörténet játszódik le. Megtekinthető egyebek mellett több mint 90 ruha és 400 tárgy, 77 keretezett esküvői emlék, 300 gyermekrajz, 5 modern művészeti installáció. A tárlat megvalósítását több mint 350 közreműködő, 30 kölcsönadó, 99 ajándékozó tette lehetővé.

Az összeállításakor Déska Bertalanné – ahogy a helyiek ismerik: Margitka néni – rimóci népi iparművészt is felkereste Simonovics Ildikó művészettörténész, szakmuzeológus, hogy községe viseletével gazdagítsa a budapesti kiállítást. – Örömmel elfogadtam a felkérést, személyesen vittem el a múzeumba és állítottam össze a kiállított viseletet. Ebben az öltözetben voltam menyasszony 1969-ben. Körülbelül 55 éves a szoknya, de még kicsivel több is, mivel ezt a felsőszoknyát nem csak esküvő alkalmával, hanem egyházi ünnepeken is hordtuk, így nem konkrétan az esküvőmre készült, hanem valamivel korábban – mondta Déska Bertalanné.

Azt is elárulta, hogy a vállkendő már több, mint 100 éves. – A tüllkendőt én is örököltem édesanyámtól. A viselet brokát ingvállból, brokát mellényből, három alsószoknyából, majd a csipkés, szalagos felsőszoknyából áll. Ehhez jön hozzá a tüllkendő, derékkötő, hajra való szalag, kendőkötő, gyöngysor a nyakba, és koszorú a fejre – részletezte a rimóci népi iparművész. Hozzátette, hogy a koszorú kazettákból tevődik össze, ebben is látható a kék nefelejcs és a tükör, ami gyakori palóc minta a bimbós virágok mellett.

A rimóci ruhatervező valamennyi korosztály hétköznapi és ünnepi viseletét összegyűjtötte, hogy azokat megvarrja, formába öntse és megörökítse az utókor számára. Valamikor az 1980-as években kezdett érdeklődni a ruhatervezés iránt. Az ügyeskezű asszonynak nem volt könnyű az élete. Az egyik fia betegen született, mozgáskorlátozott volt, állandó felügyeletre szorult. Neki és a férjének egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy a fiukat intézetbe adják. Az otthoni munkával tudott boldogulni, majd a varrás mellett elsajátította a hímzéshez, a rojtozáshoz és a gyöngyfűzéshez szükséges ismereteket is. Mindig is azon emberek közé tartozott, akik fáradhatatlanul gyűjtötték a nagyszülők viseletét, hagyatékát.  

 – emelte ki Margitka néni.

Keze által számtalan viselet készült el, manapság az ország minden pontjáról és a határon túlról is érkeznek megrendelései a tradicionális öltözetre. Tudását jelenleg is tanfolyamokon igyekszik átadni a fiatalabb korosztálynak. Tavaly egy losonci tárlaton mutatkozott be a viseletével, idén pedig Békéscsabán állítják ki az újmenyecske öltözetét. Margitka néni tagja a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének, így a közeljövőben az egyesület közös múzeumlátogatást tervez a Magyar Menyasszony című kiállításra is.