Mai magyarra fordította Az ember tragédiáját – Gyarmaton találkozhatott a közönség Nádasdy Ádámmal

Az eseményen Rácz Rita, az MNM Palóc Múzeum irodalomtörténésze, muzeológusa köszöntette Nádasdy Ádámot és a megjelenteket. Elmondta, hogy Nádasdy Ádám nagyon szereti a klasszikusokat átültetni a mai magyar nyelvre. Így a Bánk bán, valamint a Csongor és Tünde után Madách Imre remekművét Az ember tragédiájának az átiratát is elkészítette. Az augusztusban megjelent kötetben az egyik oldalon az eredeti mű, míg a másikon a prózai fordítás olvasható.

– Ez az alkotás tulajdonképpen egy kétnyelvű párhuzamos kiadás, hiszen az egyik oldalon Madách műve, míg a másikon az általam írt prózai fordítás olvasható – fogalmazott Nádasdy Ádám. Hozzátette: a Magvető Kiadónak ez egy olyan sorozata, amely népszerű drámákat tartalmaz például Csehovtól és Shakespeare-től. Majd arra kérték, hogy Az ember tragédiája is legyen benne ebben a sorozatban. Aztán azon gondolkodtak, hogyan adják át ezt a nehezebb szöveget a szélesebb közönségnek. Legyen benne sok-sok lábjegyzet? Végül annyi lábjegyzet lett volna, hogy inkább úgy döntöttek, legyen az egésznek a jobboldalon egy prózai fordítása, még akkor is, ha számos olyan dolog van, ami különösebb magyarázatra nem szorul. 

A nyelvész az előadás elején rámutatott arra is, hogy az alkotás szókincsével kapcsolatban három dolgot érdemes megemlíteni: szóállomány, szójelentés, illetve stílusérték. Mint mondta: a szóállomány azt jelenti, hogy azt a szót már nem használjuk többé, a műben pedig sok ilyen van. A szójelentést tekintve pedig kiemelte: bár a szót manapság ugyan használjuk, de már mást jelent, az eredeti alkotásban ilyen volt például a dús, ami akkor gazdagot jelentett. A stílusértéknél pedig hangsúlyozta, hogy a szó megmaradt és ugyanazt is jelenti, de máshová került a stílusban.

Mindezek után Nádasdy Ádám a kötetből felolvasott néhány részletet, ami alapján bemutatta, hogyan értelmezi az alkotást mai magyarra fordítva. Mint mondta: arra törekedett, hogy ne ugyanaz szerepeljen mindkét oldalon, így szinonimákat használt. Mindezt pedig örömmel fogadták a magyartanárok, hiszen ez segítséget nyújt számukra az órákon. Kifejtette továbbá a szóalaktannal kapcsolatban, hogy a műben sok olyan szó van, ahol az „n” kezdetű igeragokat kötőhang nélkül használja. Az ikes igék midig l ragot, az iktelen igék pedig sz ragot kapnak. A mondattant tekintve pedig rávilágított arra, hogy Madách Imre a művében a koordinált ragokat elhagyja, az igekötőket pedig gyakran úgy használja, hogy a szavak többféle módon értelmezhetők.

Végül Az ember tragédiája verselésével kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy Madách Imre nem egy nagy költő, de ellentétben egy nagyon nagy gondolkodó. Kiemelte továbbá: nagyon igyekszik beleszorítani a művet az úgynevezett drámai jambusba. Nádasdy Ádám az előadását azzal zárta, hogy manapság a színpadon már nem lehetne skandálva szavalni, de Madách Imre így képzelte el a remekművét. 

Ennek során a műfordító munkásságáról és az életéről is megosztott információkat a jelenlévőkkel. Egyebek mellett kiderült az is, hogy közel egy évig dolgozott a prózai fordításon. Végül a jelenlévők feltehették kérdéseiket a nyelvésznek, aki készséggel válaszolt is azokra. 

A közönségtalálkozóhoz kapcsolódó programként a Madách-szabadulószoba játékán is részt vehettek az érdeklődők.