Izzik a jó kapcsolat a tűzhelygyár és a képzőművészek között Salgótarjánban (fotók)

Nem szűnt meg azonban a tűzhelygyár és a képzőművészek közti kapcsolat, amely a 90-es évek elején egy újabb remek kezdeményezésben öltött testet. Korábban az történt ugyanis, hogy néhány kiemelkedő helyi művész szerződést köthetett a nagyobb gyárakkal, s ez mindkét félnek gyümölcsözőnek bizonyult: az alkotó rendszeres díjazásban részesült, az üzem pedig kapott egy-egy képet, amelyet vendégeinek ajándékozhatott. A tűzhelygyárral Czinke Ferenc grafikus- és festőművész, gimnáziumi tanár, az akkori itteni képzőművészeti élet egyik kiemelkedő, remek szervezőkészségű, mondhatni vezéregyénisége volt ilyen szerződéses viszonyban. 

Otthonosan mozgott tehát a gyárban, ő maga is égetett ki egy-egy zománcot, és e gyakorlata szülte az alkotótelep ötletét, amely elnyerte az akkori üzemi vezetők tetszését és támogatását. Ilyen előzmények után a 90-es évek elején megszerveződött az első zománcművészeti alkotótábor, amelyet jó néhány követett, immár Lórántné Presits Lujza, a Gagarin iskola művésztanára vezetésével.  Aztán egy ideig – különböző okok miatt – szünetelt a nyári zománctábor, majd újra­indult. 

Az idén nyáron született alkotások javából a minap nyílt kiállítás a József Attila Művelődési Központ klubtermében. A művészeket és a megjelent érdeklődőket dr. Huszár Máté alpolgármester köszöntötte. Kiemelte Czinke Ferenc kezdeményezésének máig tartó jelentőségét. Utalt e műfaj különlegességeire, az alkotói szabadságnak széles teret nyújtó sajátosságaira. Elismerését fejezte ki az egykori tűzhelygyár napjainkban is működő utódjának, amely ebben az évben is megteremtette az alkotómunka feltételeit. Ennek részleteiről szólt Németh Zoltán, a Wamsler SE Háztartástechnikai Európai Részvénytársaság vezérigazgatója a kiállítást megnyitó beszédében. 

Jelentős eredményként említette meg, hogy gyáruk több mint harminc éve vállal jelentős szerepet a meglehetősen bonyolult zománcművészeti műfaj életben tartásában. Ezt azért is tartotta fontosnak kiemelni, mert más magyar­országi zománcgyárak már felhagytak e tevékenységgel. E helyütt is örömének és jogos büszkeségének adott hangot, minthogy az alkotótelepet az idén nyáron meglátogatta Novák Katalin köztársasági elnök is. Az államfő meg is próbálkozott néhány technikai fogással. A megnyitó ünnepélyességét fokozta két zeneiskolai művésztanár közreműködése: Barabásné Morvai Tímea alt furulyán, Hunyadi Ispán Judit gitáron adta elő egy ismeretlen angol szerző művét, illetve a 18-19. századi olasz zeneszerzőtől az E-moll szonáta első tételét. 

A klubhelyiség falain tizenegy alkotó zománcai láthatók. A művészek – Bakos Jánosné, Gedeon Hajnalka, Hertelendy Zsuzsanna, Losonczy Ildikó, Mag Fruzsina, Mag Viktória, Maldrik Gábor, Schaffer Laura, dr. Szabó Anett, Szenográdiné Végh Erzsébet és Vanó Zétény – különböző korúak, más-más élet- és művészeti tapasztalatokkal rendelkeznek, ennek megfelelően – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – sok­színű a tárlat.