Álmosság

Nem tudom, mi történik velem, lehet, az ötvenedik életév betöltése okozza, de ahogy egyre inkább belefordulunk az év végébe, előtör rajtam az öregkori mormota-üzemmód. Amikor az óraátállítás után a késő délutánokon mind hamarabb beköszönt a sötétség, úgy szeretek inkább otthon maradni, és a lehúzott redőnyök mögötti magányomban olvasni, esetleg tévés sorozatokat, vagy focimeccseket bámulni. Aztán az idő haladtával, a vacsora majszolása után sebesebbnél sebesebb tempóban érnek el az ásítási rohamok, amit gyorsan megunok, és már este hét-nyolc körül álomra hajtom a fejem. Persze az alvás nem tart sokáig, hajnali kettő-három óra tájban már vígan „kuruttyolok”...