Pásztor Erzsi, Vándor Éva és Zsurzs Kati humorral átszőve sztorizott Mohorán

A családias hangulatban sorra érkeztek a vendégek a múzeum udvarának hátsó részén kialakított Pásztor Erzsi Szabadtéri Színpadhoz, ami ezen a napon igazi szalonná változott. A három főszereplő mellett hamarosan megérkezett Tokody Ilona operaénekes, férje, Muskát András társaságában, és kacagó tereferébe kezdtek egymással. Hamarosan szétnyílt a függöny, és felcsendült a muzsika. A balassagyarmati zenetáborban alakult alkalmi trió, Fenyő Gusztáv (zongora), Tóth Ramóna (fagott) és Klenyán Csaba (klarinét) mutatta be a tizenkilencedik századi orosz zeneszerző Mihail Glinka egy ritkán játszott darabját.

Kisvártatva Vándor Éva vette át a mikrofont és azonnal maga mellé szólította Pásztor Erzsit. És elkezdődött a véget nem érő anekdotázás. Megtudtuk például, hogy a Halhatatlanok Társulata alapításának ötletét a nyolcvanas években vetette fel a két televíziós személyiség, Szegvári Katalin és Érdy Sándor, majd a kezdeményezéshez csatlakozott a rendező Szinetár Miklós, azóta rendszeresen bővül a kitüntetettek csapata, amivel ugyan pénzdíj nem jár, ugyanakkor elképesztő elismerés mindenki számára, ezt megerősítette az időközben harmadikként csatlakozott Zsurzs Kati is. Ő például elmondta, hogy kisgyermekként, illetve fiatal felnőttként örült annak, amikor azzal fogadták, mennyire tisztelik az édesanyját (Zsurzs Éva rendezőt), ám most, „öreg, nyugdíjas színésznőként” már a saját pályafutására is emlékezhetnének a színházbarátok. 

Szóba kerültek a Nemzet Színészei is. Ezzel kapcsolatban Pásztor Erzsi osztott meg a hallgatósággal egy érdekes történetet. Amikor kezdőként felkerült Pécsről a fővárosba, egy filmforgatáson találkozott először személyesen Sinkovits Imrével, aki éppen egy bejárati lépcsőn ücsörögve pihengetett. Bátran odalépett hozzá, kihúzta magát, és illedelmesen bemutatkozott az akkor már nagy hírű pályatársnak. Mire Sinkovits a maga hamisítatlan stílusában rámordult: „Kedves kisasszony, én már régóta tudom, ki az a Pásztor Erzsi.”

A beszélgetés ezután hosszú perceken keresztül folytatódott, a közönség pedig harsányan hahotázott a poénokon, különösen Tokody Ilona élvezte nagyon a művész kollégák vidámságát.