Jelentős centenáriumi köteteket mutattak be a salgótarjáni múzeumban

Például arra, hogy éppen a fenti két napra időzítve jelent meg egy-egy olyan kötet, amelyek címei – Száz év pillanatai, illetve Száz év történetei – szerint is a centenáriumra utalnak. Az emlékünnepségek résztvevői ajándékba kaptak ugyan példányokat, de úgymond a hivatalos bemutatóra a minap került sor.

A Dornyay Béla Múzeum egyik földszinti kiállítótermében, a képtárban a házigazda intézmény nevében Mustóné Krajcsi Mónika kulturális menedzser üdvözölte a megjelenteket, majd Fekete Zsolt polgármester mondott köszöntőt. A városvezető mindenekfelett köszönetet mondott a két könyv valamennyi szerzőjének, alkotójának, merthogy munkájukkal hozzájárultak a település múltjának, a száz esztendő különböző szakaszainak, a fejlődés egyértelmű tényeinek, a bekövetkezett nehézségek, sőt a tragédiák bemutatásához. A kötetek segítségével az olvasó alaposan elmerülhet a rég- és kö­zelmúlt eseménysorában, képet kaphat a szellemi – konkrétabban a képzőművészeti – életének alakulásáról, a Völgyváros turisztikai vonzerejéről. 

A polgármester idézte – többek között – Fekete István írót, aki szerint A szülőföld szálai örökre összekötők a tájjal, a földdel, / amiből az ember lett, / és amivé lesz, / és nem szakadhatnak el soha. 

A Száz év történetei illetve a Száz év pillanatai című könyvek szerkesztői, szerzői közül a legtöbben személyesen is megjelentek a bemutatón. Homoga József fotóművész, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke, illetve Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója az érdeklődők sorában foglalt helyet, néhányan – élükön a múzeumot képviselő dr. Fodor Miklós igazgatóhelyettessel – azonban aktív közreműködőként jelentek meg. Nevükben Fodor Miklós történészi minőségében vállalta a narrátori szerepet, de természetesen saját, helytörténeti összefoglaló jellegű munkájáról is beszélt. Elmondta, hogy ötven évvel ezelőtt már jelent meg Salgótarján történetét feldolgozó, kézikönyvszerű mű, az a kiadvány azonban egy fél évszázad távlatából, harminc esztendővel egy rendszerváltás, -változás után több – ideológiai, politikai és tartalmi – szempontból is módosításra, kiegészítésre szorult. Fodor Miklós a kötetben összefoglalta a várossal kapcsolatos turisztikai jellemzőket is. 

Bodó Balázs régész arról a tízéves munkáról beszélt, amelyet társaival együtt kifejtettek Salgótarján föld alatt található leletanyagának felfedezésére és nyilvánosságra hozatalára. E helyütt is örömmel számolt be arról, hogy egy évtized során megannyi, jobbára ismeretlen tényanyagot sikerült megtalálniuk részint a templomok, másrészt a várak környékén tett ásatásaik, kutatásaik során. Ezek a dokumentumok, leletek nem kis mértékben árnyalják a város távolabbi múltjáról eleddig rendelkezésre állt történelmi ismereteket, adatokat. 

Dr. Shah Gabriella, a múzeum igazgatója művészettörténészként kapott helyet a kötet tanulmányainak megírásában, illetve prezentálásában. Elmondta, hogy a várossá­ nyilvánítást követő évtizedben nagy lendületet vett és ­maradandó értékeket hozott létre a város képzőművészeti élete. Onnan datálódik az első úgynevezett nagy generáció, amelyet a hatvanas években fellépett újabb, jelentékeny hatású nemzedék követett. Jó érzés tudni, hogy a városban napjainkban is vannak rangos­, komoly esztétikai értékű műveket teremtő alkotók­. 

Gregus Péter városfejlesztéssel foglalkozó szakember elismerte az építészet területén elért eredményeket, de arra is rámutatott, hogy a kilencvenes éveket követően az országosan jelentős mértékben támogatott fejlődési pálya íve megtört, úgy tetszik, hogy magára maradt a korábbi meghatározó iparszerkezetét elvesztett település. Ennek ellenére manapság is vannak szerethető elemei a városhoz való viszonyulásnak. 

Balogh Zoltán, a múzeum történésze ugyancsak szerzője – méghozzá három témakörben is – a várostörténeti kötetnek, de a bemutatón nem tudott megjelenni. Írt a bányászati és ipari örökségről, a város szellemiségére nagy hatást gyakorolt iskolák és a kulturális intézmények szerepéről, valamint a vendéglátóhelyek közösségformáló funkcióiról. 
A két kötet esztétikus, kifejező arculata teljes mértékben szinkronizál. Mindkettő esetében Nyisztor János grafikus végezte a könyvtervi munkát és a nyomdai tördelést. Fekete Zsolt polgármester bejelentette, hogy ajándékozás és nem utolsósorban a hosszú távú megőrzés céljaira tervezik a könyvek egy közös díszdobozba való elhelyezését is.