Máig hűen őrzik a néphagyományokat Rimócon

Nemrég megünnepelték Szűz Mária és Szent József eljegyzésének ünnepét, avagy ahogyan a helyiek ismerik: Mária menyegzőjét. A Közösségi Házban a népi ájtatosságot követően a hagyományokhoz híven lakodalmat ültek.

Portálunknak Jusztin Péter, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár munkatársa számolt be a Rimócon több, mint egy évtizedes Mária mennyegzője ünnepéhez kötődő hagyományról. Az ünnep eredetéről elmondta, hogy az első liturgikus ünneplésének nyomai a XIV. századig vezetnek. Hazánkba az ünnep ferences hatással került, de a Habsburg ház Szent József tisztelete is tisztelete is hozzájárult az itthoni elterjedéséhez. 

A barokk korban virágzó társulati élet folyt, amelyek közt találkozunk a Mária eljegyzése társulattal is. Különösen az egri egyházmegyében volt ennek nagy szószólója és támogatója Esterházy Imre, egri püspök. Nem véletlen, hogy a népi jámborságban is a Jászság és az Eger vidéki palóc vidék volt tekinthető a kultusz központjának. Jusztint Péter hozzátette, hogy az ájtatosságot a farsang jámbor megünneplésének tekinthetjük. 

Régen főleg olvasós és egyéb jámbor társulatok jöttek össze, az ünnepséget házaknál tartották – kivételt képez Jászberény, ahol a templomban tartották meg az ájtatosságot, amely így zajlott: a beköszöntő ének után elénekelték a menyegzőről szóló legenda-balladát, majd Mária hét öröméről szóló szentolvasót végezték. Később születettek saját olvasós titkok is az ünnephez. Ennek sajátossága, hogy énekei Szűz Mária másik ünnepéről, Nagyboldogasszonyról szólnak, Mária „nagy menyasszonyságát” jelenítik meg, szép párhuzamot vonva a két ünnep közt. 

A rózsafüzért követte a lorettói litánia, majd Szent József olvasója és litániája. Az ájtatosság zárásaként elénekelték, illetve táncolták a kánai menyegző énekét is – amelynek evangéliuma ezekre a vízkereszt utáni időkre esett – majd pedig szolid mulatozás, evés-ivás és tánc következett- számolt be róla a levéltár munkatársa.

A rimóci ünnepség kialakulása évtizedekre nyúlik vissza

– 2008-ban, Mátraverebély-Szentkúton a Nagyboldogasszonyi virrasztáson együtt imádkoztunk Bablena Ferenc rimóci és Adorján Béla sóshartyáni előénekesekkel és Kálmán Bertalan OFM ferences testvérrel. Hazafelé - mivel már jóval éjfél után járt az idő - hogy a sofőr el ne aludjon, énekeltünk, imádkoztunk. Ekkor Adorján Béla említette az egyik énekkel kapcsolatban, hogy azt a Mária eljegyzése ünnepén is énekelték valaha. Elmondták, hogyan zajlott egykor az ájtatosság, és akkor ott megbeszéltük, hogy a következő évben megpróbáljuk újra felvenni az elejtett fonalat, és ami a második világháború után megszakadt, újra kezdeni – emlékezett vissza Jusztin Péter.

Elmondta, hogy a következő évben Rimócon a közösségi házban sikerült is megtartani az ájtatosságot, amely évről-évre több vendéget vonz: a helyiek és környékbeli falvak mellett távolabbról: Herencsényből, Szügyből, Boldogról is visszatérnek az ünnepre. Sajnos a COVID járvány miatt az ájtatosságot szüneteltetni kellett, és azóta Bablena Ferenc kántor úr és Adorján Béla előénekes is elköltöztek már az „örök menyegzőbe”. 

A családjuk azonban Kálmán Bertalan testvér biztatására idén is megszervezte a Menyegzőt, amelynek előkészítésében - díszítésben, berendezésben, szendvicskészítésben - részt vettek mindazok, akik a helyi hagyományőrzést szívügyüknek tartják: az asszonyok a Rimóci Folklór manufaktúra tagjai, a Bablena család rokonai, barátok, ismerősök.

Szép számmal képviseltette magát a jövő nemzedéke

A Váci Püspöki és Káptalani Levéltár munkatársa a Menyegző részleteire is kitért. 

– Az ájtatosság végeztével, mint ahogy a kánai menyegző énekében elhangzik: „vígan egy-két táncot eljártak”, éppen úgy, mint az igazi lakodalomban. Ehhez a zenét a száz éve fennálló Rimóci Rezesbanda szolgáltatta. Idén körülbelül nyolcvan fő volt jelen, amiből a jövő nemzedék szép számmal képviseltette magát: körülbelül huszonöt fő volt húsz év alatti, ebből tizenöten tíz év alatti gyermekek, akiknek szülei fontosnak tartják, hogy gyermekeik kicsi koruktól tanulják a Szűzanya tiszteletét és szeretetét, azon keresztül pedig az alapvető emberi és keresztény értékeket, amelyeket a házasságról és családról vall az Anyaszentegyház, egy olyan korban és kulturális közegben, amely mindezt lerombolni igyekszik – emelte ki Jusztin Péter.