Zajos sikert arattak a Balatonon a salgótarjáni fúvósok

E gondoskodás eredményeként jött létre a színjátszó kör, a dalárda, a fúvószenekar és már 1901-es dátummal a labdarúgócsapat. E tradíciókat is figyelembe véve különösen érdekes, hogy egy fúvós kisegyüttes megalapításának ötlete Finnországban, a nógrádi megyeszékhely Vantaa nevű testvérvárosában tapasztaltak alapján fogalmazódott meg. A Kürtkvartett – az akkor még intézményként működött Kohász Művelődési Központ támogatásával – 1981-ben jött létre, s azóta is folyamatosan aktív. 

A zenekar a 15. születésnapján vette fel az Akkord nevet. A négy vadászkürtös muzsikus azóta is fellép társadalmi, egyházi és családi ünnepségeken helyben, a megyében, az ország határain belül és kívül egyaránt. Az utóbbi helyszínek közé sorolandó az erdélyi, a Radnai-havasok lábánál található Óradna, amelynek szórványmagyarságával különösképpen szoros szakmai és emberi kapcsolatokat ápolnak lassan két évtizede. 

Mindenütt rendületlenül végzik a fúvós kamarazene – főként kohász és bányász – hagyományainak, repertoárjának népszerűsítését, saját baráti körük, legszélesebb értelemben úgymond a nagyközönség szórakoztatására és nem utolsósorban önmaguk kedvtelésére is. 1998 után sorozatban jelentek meg kazettáik, videoklipjeik, CD-ik is. Mindezen jellemzők alapján a megyei közgyűlés joggal ítélte oda számukra a jelentős tekintélyű Madách-díjat, amelyet 2002 januárjában a nagy tradíciójú balassagyarmati ünnepségen vehettek át. 

Érdemeiket erősíti, hogy jó ideje szerveznek nyári zenei táborokat is. Ezek helyszíne egy darabig Sárospatak és környéke volt, de rendeztek tábort Vácott is. Az ezredfordulót követően a törzshelyüket áthelyezték a magyar tenger partjára, ahol azóta Balatonkenese központtal táboroznak. 2020-ban a világjárvány miatt megszakadt e folyamat, de tavaly nyáron már folytatódhatott, s az elmúlt napokban pedig jubilálhattak is, amennyiben immár a tizedik Akkord Zenei Tábort (az AZT) tudhatják maguk mögött. 

Alapfelállásuk harminchárom éve nem változott, s ez már önmagában is kuriózum, figyelemre és elismerésre érdemes jelenség. Az idei táborban is négyen – Bartus Emese, Bartus László, Diósi János és Patakfalvi Zoltán – játszották a főszerepet. Ugyanakkor, minthogy elkötelezettek az utánpótlás nevelése mellett, ezúttal is kiegészültek fiatalabb szakmabeli családtagokkal, azaz alkalmasint a törzsgárdához vendégfellépők – jelesül ifj. Patakfalvi Zoltán és Patakfalvi-Nagy Ágnes – is csatlakoztak. 

A gyakorláson, tanuláson, pihenésen túl természetesen közönség elé is léptek. A balatonkenesei szabadstrandon való hangulatos, ezúttal is közönségsikerű fellépésüket ez évben is gazdagította egy konkrét célú siófoki utazás. A déli part fővárosának is tartott településen két jelentősnek minősülő, egymással összefüggő szereplésük is volt, s mindkettő a harminckét évvel ezelőtt felszentelt evangélikus templomhoz kötődött. Az egyik szabadtéri program – a zenés hívogató – a nevében hordja jellegét, a másik az úgynevezett szeretetvendégséghez, a megjelent hívek, érdeklődők némi harapnivalóval és itallal való megkínálásához kapcsolódott.

Salgótarjánt is népszerűsítették - Miután Nógrád megye székhelye idén ünnepli várossá nyilvánításának centenáriumát, az Akkord sem feledkezett meg erről a jelentős évfordulóról. Idei repertoárjukban hangsúlyosan szerepelt és szerepel a Tarjáni szép hegyek című összeállítás, amely remélhetően csalogatóan hatott, illetve hat a hallgatóságra. Öt éve, a város 95. születésnapjára írták a Dal Salgótarjánról című szerzeményt, amely szintén nem maradhatott el, mint ahogyan az idén már 102 éves SBTC-induló is mindig népszerű.