Generációkon átível a művészet iránti elköteleződés a Nógrádsipeken élő családban

Poós László egy budapesti művészcsalád sarja, hiszen édesanyja operaénekes volt, s rajta kívül festők, belsőépítészek és egyéb művészek alkották a közösséget, amelyben felnőtt. Bár már egész fiatalon elhatározta, hogy szobrász lesz, az odavezető út mégsem volt egyenes számára. Művészeti iskolába felvételizett, de nem sikerült bejutnia, a szobrászatról viszont nem akart lemondani, nem adta fel az álmait. 
Az állami szoboröntödében helyezkedett el, s tanulmányait esti tagozaton végezte. Még nem volt húszéves, amikor létrehozta önálló szoboröntödéjét. Dolgozott és tanult is egyszerre. Sok szobrásszal került kapcsolatba, s a szoboröntés mellett egyre többet alkotott.

Későbbi feleségét is úgy ismerte meg, hogy a hölgy mint szobrász járt hozzá az alkotásait kiöntetni. A közös munkát szerelem, majd házasság követte. Az idők folyamán lassan leépítette a szoboröntési vállalkozását, és már csak felesége és a saját alkotásait öntötte formába. 
Anna, a művész felesége elmondta, hogy alföldi lány, a családja kiterjedt művészi, baráti körrel rendelkezett. A szülei úgy döntöttek, hogy a városból tanyára költöznek. 

– A tanyasi élet kettős hatással volt rám. Egyrészt szerettem a természet közelségét, másrészt elszigetelten éreztem magam, olyannyira, hogy magántanuló voltam – mondta, hozzátéve, hogy a szabadidejében szeretett agyagozni, s mindazokat az állatokat, tárgyakat, amik a tanyán körülvették, megformálta. 

Édesanyja is arra motiválta, hogy a művészi pályát válassza, így Szegeden a művészeti gimnázium és szakközépiskola szobrász szakán végzett. Ezután a pécsi egyetem szobrász kara következett, ahol le is diplomázott. Az egyetemen kiváló szakemberek voltak a mesterei. 

A házasságkötést követően egy ideig Budapesten éltek, de egy csendes, nyugodt, vidéki helyet kerestek maguknak, így kerültek Hasznosra. Hollókői kirándulásuk alkalmával megtetszett nekik a világörökség helyszíne, így később ott telepedtek le. Mint fiatal alkotók, s házasok, megpályáztak egy önkormányzati lakást, ahol jó pár évig éltek, majd két ­épületet is béreltek: az egyikben laktak, a másikban dolgoztak. A házat aztán eladták a fejük felől, s Hollókőn nem tudtak újat venni, ezért végül a szécsényi ­Bakos Ferenc művész­tanár – aki a gyermekeik tanára – javaslatára Nógrád­sipeket választották. Ott vettek két épületet, az egyikben laknak, a másikban dolgoznak­. 

Két gyermekük szintén örökölte a szülők kreatív adottságait. Zsombor 14 éves, szépen rajzol, szobrászkodik, gitározik, s tagja a szécsényi Andi Színjátszósai csoportnak. Húgában, Pankában is ott él a művészet szeretete, ő a rajzolás és a szobrászat elkötelezett híve. Mindketten a szécsényi alapfokú művészeti iskola rajz tagozatának diákjai. A családnak Szécsényben, a művelődési házban volt már önálló kiállítása.