„Tánc nélkül nem teljes az életem” – vallja a szécsényi tanárnő

Stayerné Szabó Violetta már kilencéves korában elkezdett táncolni, akkor a salgótarjáni Viganó Néptáncegyüttesbe járt gyakorolni, tanulni. Itt a nagynevű Mlinár Pál volt a mestere. Gyermekként nagy hatással volt rá az idősebb táncosok, Őze János, Oláh József és a többiek tudása, tapasztalata. Bár a főiskolás évei alatt elszakadt Nógrád megyétől és az aktív táncolást is szüneteltetnie kellett, de a népművészet és a néptánc iránti szeretete továbbra is megmaradt. Az ezredfordulót követően pályakezdőként került Szécsénybe tanítani, ahol figyelemmel kísérte a Palóc Néptáncegyüttes műsorait. 

– Szívem mélyén már akkor szerettem volna velük együtt ropni a táncot a színpadon. Aztán mégis jó néhány évig érlelődött bennem ez a gondolat. Végül 2011-ben, a szécsényi szüreti körtánc után, ahol a férjemmel mi is táncoltunk, megkerestem Őze Jánost, a Palóc Néptáncegyüttes vezetőjét, s megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e hozzájuk. A válasza természetesen igen volt. Az egyesület tagjai nagyon kedvesen fogadtak. Ez a nyitottság és segítő szándék a mai napig jellemző a Palóc Néptáncegyüttesre – idézte fel a csoporthoz történő csatlakozását. 

Az ezt követő években aztán számos sikeres fellépésen vett részt a szécsényiekkel. – 2017-től, a harmadik gyermekem születését követően csak kisebb mértékben tudtam részt venni a csoport munkájában. Majd következett a pandémia időszaka, édesapám is elhunyt 74 éves korában. Mindezek szerepet játszottak abban, hogy csak visszafogottabban vegyek részt a néptáncegyüttes életében. Mégis úgy érzem, hogy tánc nélkül nem teljes az életem. Az embernek szüksége van egy olyan munkakörön kívüli elfoglaltságra, ami igazán közel áll a szívéhez, amit szívesen, örömmel végez, ahol feltöltődhet. Számomra ez a tevékenység a tánc – mondta Stayerné Szabó Violetta, aki a tánc szeretetét gyermekeinek is továbbadta. 

Az ikrek 13 éves korukig részt vettek a táncegyüttes életében. Ahogy az édesanyjuk hozzátette, az utóbbi időben már érezte rajtuk, hogy csak az ő kedvéért mennek a próbákra, ezért egy idő után abbahagyták. Laci fiuk, az édesapja nyomdokaiba lépve, a labdarúgást preferálja. Luca pedig úgy döntött, hogy most inkább kosárlabdázik és a hiphoptáncot gyakorolja. A legkisebb, ötéves gyermekükben viszont az édesanya szintén látja már a tánc iránti érdeklődést.