Nagy sikert aratott a Salgótarján múltját bemutató mű

Mint köztudott, a társulat drámapályázat keretében választotta ki Topolcsányi Laura Budapesten élő író – nem mellesleg színésznő – Macskakő című darabját. A döntésben nyilván szerepet játszott, hogy a szerzőnek sikerült érzékeltetnie a várostörténet egy sorsfordító időszakát, a nemzetünk számára baljós következményekkel járó trianoni békeszerződést közvetlenül megelőző és követő hónapokban keletkezett emberi konfliktusokat, kihívásokat a kettészakított ország határának két oldalán. A szereplők zöme tarjáni bányászok, kolónialakók, a nehéz munka utáni kocsmázók közül kerül ki. Az egyik család fia szerelmes lesz egy felvidéki színigazgató – tehát eleve más társadalmi réteghez tartozó – leányába, s bár a végkifejletben egymásra találnak, addig több tragédiával – egy végzetes bányabalesettel és a direktor öngyilkosságával, a munkanélküliség, az egyik napról a másikra élés kilátástalanságával, a vagonokba költöztetett magyar kitelepítettek megalázó sorsával – kell szembenézniük. 

A dramaturg Sándor Zoltán művészeti vezető igyekezett feszesebbre vonni a cselekményt, Susán Ferenc rendező pedig hitelesen, érdekfeszítően közvetítette a fentebb jelzett feszült atmoszférát. Ennek megteremtéséhez nagymértékben járult hozzá Pallós Nelli díszlet- és jelmeztervező. Alkotómunkája ezúttal azért is volt különösen fontos, mert a darabban – nyilván forgószínpad közbeiktatásával – húszon felüli a jelenetek száma. Hasonlók miatt érdemes a figyelemre Kakuk Patrik fővilágosító közreműködése is. Bizonyára csúcs körül jár a májusban tizedik évfordulóját ünneplő társulat életében a színre lépő huszonhét színész létszáma – akik között egyikük sem nevezhető igazán úgymond főszereplőnek.

Olyanok is láthatók újra, akik már évek óta nem kaptak, nem igényeltek szerepet. Mindegyikük megérdemelné a név szerinti felsorolást, de itt és most csak néhányuk kiemelésére van lehetőség, nyilván a krónikás véleményét tükrözendő. Közéjük tartozik a szerelmespárt megjelenítő Bocskai Virág és Kecskés Alexisz, a kaposvári egyetem idén végzős két növendéke, a magyarságában szó szerint vérig sértett színházigazgatót játszó Kocsis Pál, a szélsőséges érzelmektől sem mentes színésznőfeleségét megformáló Bozó Andrea, a föld alatti szerencsétlenségben elhunyt öntudatos bányászt játszó Albert Péter és a több mint szomorú szituációt megélni kénytelen neje, Kökényessy Ágnes. 

Sokan látták már a darabot

Sajátosan alakult a Macskakő – amely egy hajdani somoskői bányában kitermelt építőanyagra utal – eddigi bemutatásának sora, ugyanis a január 28-i premiert, a meghívottak részére rendezett díszelőadást követően két estén át a bérletesek tekinthették meg a produkciót. A fiatalok számára két napon át, egymást gyorsan követő matiné, illetve délutáni előadás keretében tették lehetővé, hogy ilyen formában is betekinthessenek szülővárosuk, lakóhelyük, az iskolájuknak helyet adó megyeszékhely múltjába, az első polgármester, dr. Förster Kálmán terveibe. A fogadtatás megnyilvánulásai, eddigi visszhangjai azt igazolták vissza, hogy a Zenthe Ferenc Színház részéről méltónak bizonyult a nem mindennapi városévforduló előtti tisztelgés eme formája. 

A városhoz kötődik a stáb

A szereplők közül mindenki szorosan kapcsolódik Salgótarjánhoz, vagy mint szülőhelye, lakóhelye révén, vagy pedig társulati tagként. Külön is kell, érdemes szólni az előadás elején és végén felhangzó gyönyörű zeneszám, a Mámor szerzőjéről, Urbányi Zóráról. A huszonötödik évében járó énekes-dalszerző az amerikai Kaliforniában született, és manapság is ingázik Los Angeles és Budapest között. Kuriózum, hogy édesapja, a salgótarjáni gyökerű Urbányi István egykoron az SBTC labdarúgója volt.