Különleges darab született Salgótarján várossá nyilvánításának évfordulójára

Topolcsányi Laura is a Macskakő elnevezést adta annak a színművének, amellyel a Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulója tiszteletére kiírt drámapályázaton első díjat nyert. A mű ezekben az ünnepi napokban kerül a közönség elé. 
Az előadást Susán Ferenc rendezte, Sándor Zoltán volt a dramaturg. A színház produkciós illetve művészeti vezetőjének megtisztelő kihívásokkal kellett szembenéznie. Egyrészt a konkrét helyi téma, a Trianon utáni határmenti helyzet okozta társadalmi, emberi konfliktusok hiteles megjelenítése jelentett komoly feladatot számukra, másrészt az a törekvés, hogy megfeleljenek a városcentenárium alkalmából nyertes darab, illetve az írói szándék követelményeinek. Ráadásul egy igencsak nagy létszámú – csaknem harmincfős – szereplőgárdát, illetve az egyéb módon közreműködőket kellett instruálni, mozgatnia. 
A megkérdezett színészek a főpróbahéten – sporthasonlattal élve a célegyenesben – mondták el véleményüket a darabról illetve a szerepükről. A helybéli Falati Hedvig, aki édesapja ágán szorosan kapcsolódik szülővárosához, megtiszteltetésnek tarja, hogy meghívást kapott ebbe a produkcióba, és – ha fikciós történet révén, írói fantázia közvetítésével is – betekintést nyerhet felmenői valós múltjába, a nagyszülők, dédszülők által említett, emlegetett történésekbe. Farkas Zoltán egy bányászt játszik, de a többiekhez való viszonya azt is láttatja, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek az I. világháborút lezáró, a magyarság számára mélyen igazságtalan 1920-as döntés utáni években más társadalmi rétegekhez tartozó emberek. A Kökényessy Ágnes által megformált személynek súlyos tragédiával kell szembenéznie, és ez meghatóan szép pillanatokat eredményez számára, kár, hogy rövidek ezek az epizódok. A kaposvári egyetem négy, itt a Zenthe színházban gyakorló – tehetségét már többször bizonyított – végzős hallgatója is játszik az előadásban. Közülük Bocskai Virág egy olyan leányt alakít, aki szembekerül igazgató apjával és édesanyjával, mert a polgári család szintje alatt barátkozik társaival. A Mo­hácsi Norbert – aki pályatársa Mikecz Estilla révén kötődik Salgótarjánhoz – által megjelenített szereplő egy kitelepített vagonlakóként kénytelen átélni a felettébb nehéz szituációt, s az emberek között ilyen helyzetben óhatatlanul is kiéleződő feszültségeket. Baksa Imre egy orvost alakítva mintegy a két világ között helyezkedik el, átjárást biztosít a különböző rétegek között. 
 

A Macskakő bemutatási rendje

Salgótarján centenáriumának méltó megünneplésére a Zenthe színház is felkészült. Egyebek közt országos drámapályázatot hirdetett, amelynek győztese Topolcsányi Laura Macskakő című színműve lett. Miután a várossá nyilvánítás évfordulójának konkrét dátuma január 27-e, e napon, csütörtökön, 17 órakor ünnepi közgyűlést tartottak a Kohász Művelődési Központban: ott ahol 100 évvel ezelőtt kimondatott a döntés. Ennélfogva a Macskakő díszelőadására, ősbemutatójára – meghívott vendégek részvételével – ma 19 órakor kerül sor a Fő téri színházteremben. A Székfoglaló Premier Bérlet tulajdonosai 29-én, szombaton, a Zenthe Ferenc-bérletesek pedig 30-án, vasárnap 19 órakor tekinthetik meg a kétrészes helyi témájú művet. 

A Macskakő közelebb visz a város múltjához

Sándor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője, a tízéves társulat sok eddigi előadásának – a jelenleginek is – dramaturgja ez alkalommal más funkciókban is kapcsolódott a bemutató megszületéséhez. 
A színház 2020-ban két kategóriában is drámapályázatot hirdetett: egyrészt a névadó születésének századik évfordulója, másrészt Salgótarján várossá nyilvánításának centenáriuma tiszteletére. Mindkét témában egy évvel ezelőtt hirdettek eredményt. Sándor Zoltán az előkészítő bizottságnak, illetve a zsűrinek egyaránt tagja volt, majd a dramaturgja is lett a várostörténeti ihletésű győztes darabnak, a Topolcsányi Laura által írt Macskakőnek. 
Úgy érzi, hogy olyan darab kerül most színre, amely mind történelmi tényeken alapuló témájában, mind a személyes sorsok alakulásában éppúgy szemléletes és korhű, mint a megvalósításban. A cselekmény abban a Trianon előtti és utáni kritikus évekre tehető, amelyek alaposan felforgatták az itt élők és nem önszántukból a határ túloldalára sodródó emberek életét. A mindig hálás szerelmi szálra felfűzött, úgymond sztori 1920 tavaszától ’22 őszéig terjedő időszakban játszódik, kiemelve két társadalmi réteg – a tarjáni bányászság és a felvidéki polgárság – közti különbségek alapján kialakuló konfliktusokat. 
A mesefűzésnek, történetmesélésnek a megértés­késleltetés az egyik sajátossága. A másik, illetve a harmadik a feltűnően sok jelenetsor, illetve a közreműködő színművészek magas száma. Mindkettő bőven húszon felül van. Nincs a darabnak úgymond főszereplője, valamennyien – kiegészülve a Pallós Nelli nevéhez fűződő díszlet és jelmeztervezéssel, valamint a Kakuk Patrik fémjelezte világítással – nagyjában-egészében egyformán járulnak hozzá a traumatikus helyzet, illetve egy jobb jövő ígéretének érzékeltetéséhez. 
Remélhetően a nézők is úgy ítélik meg, hogy az előadás méltó a történelmi viharoktól meg-megtépázott város nagy ünnepéhez, centenáriumához. 

Nagyon fontos a látványvilág

Egy-egy előadás sikere természetesen elsősorban a színpadra szánt művön, a színészeken, a rendezőn, a dramaturgon, a díszlet- és jelmeztervezőn múlik, de természetesen nem elhanyagolható a műszaki stáb – köztük a világosítók – szerepe sem. Éppen ezért lesz szó az alábbiakban Kakuk Patrik fénytechnikusról, a Zenthe Ferenc Színház hang- és fénytárvezetőjéről. 
A huszonöt éves vizslási fiatalember Salgótarjánban, a Stromfeld Aurél Technikumban érettségizett informatika szakágban is. 2016 óta dolgozik a Zenthe társulatában, ahová a véletlen is segítette. Ugyanis egy rockszínpadi előadáson, Vizsláson találkozott Sándor Dániellel, a színház jelenlegi műszaki vezetőjével, aki látva Kakuk Patrik hozzáértését, felajánlotta számára a világosítói állást, amelyre a megszólított igent mondott, és azóta sem bánta meg gyors döntését. 
Ugyanis kedveli a munkáját, és még az a sok távolra utazás sem zavarja, amely együtt jár a vendégszereplésekkel. Legfeljebb az intézmények különböző adottságaihoz való azonnali igazodás jelent gondot. Különösen szeret Susán Ferenc rendezővel dolgozni, aki közismerten nagy jelentőséget tulajdonít a fények játékának. Ennek szerepe van a Macskakő című produkcióban is. Annál is inkább élvezetes e bemutató Kakuk Patrik számára, mert új lámpákat kaptak, amelyeknek most lesz az első itthoni bemutatkozásuk. Arra a kérdésre, hogy az előzőekben melyik darab adta a legtöbb, legnehezebb munkát, a fénytechnikus A tanítónőt nevezte meg, mert abban a színhőmérsékletnek kivált nagy jelentősége volt.

Személyes érzelmi motivációk

Nem véletlen, hogy Topolcsányi Laura, Budapesten élő színművésznő – aki az utóbbi időszakban már inkább írónak mondhatja magát – benevezett a Zenthe Ferenc Színház által meghirdetett pályázatra. Ugyanis a vajdasági Óbecsén született és ott is élt húszéves koráig. Ennélfogva közelről, testközelből érzékelte, átérezte az anyaország határain kívülre rekedt magyarok, köztük felmenői sorsának alakulását. 
Tízévesen már darabot írt, amelyet az ő közreműködésével is bemutatott egy színjátszó kör. Tanult az Újvidéki Művészeti Akadémián, majd különböző egyházi felekezetek tanaival foglakozott. Szeged mellett egy hindu kolostorban töltött öt évet, s a kommunában írni-olvasni tanított gyerekeket. Színészi pályája Egerben indult, aztán tagja volt a veszprémi társulatnak és a szekszárdi német színháznak, játszott a Nemzeti Kamara Színházban és Sopronban is. Az utóbbi éveket a fővárosi Turay Ida Színházban töltötte. Számos darabban lépett fel és ugyancsak sok előadást írt. Amikor meglátta a salgótarjáni pályázatot, azonnal eldöntötte, hogy utánajár, alaposan utánaolvas a város történetének. Ugyanis az anyaggyűjtés hosszú, de nélkülözhetetlen folyamat. Amikor kialakult a drámai szerkezet, és megszületnek a karakterek, azok befészkelik magukat a fejébe és önálló életre kelnek. Amikor postára adta pályaművét, nagyon bízott benne, hogy pozitív elbírálásban lesz része. S most nagyon boldog, hogy színpadon láthatja a Macskakő hőseit, és izgalommal várja, hogy miként fogadja a szakmai közvélemény és mindenekelőtt az igazán illetékes helyi közönség.