Virtuális kiállítás nyílt a vonal mátraaljai művésze emlékére

Az emlékező rendezvények színhelye – a rendszeres temetői főhajtást követően – valamennyi alkalommal a helyi múzeum keretében működő Csohány-galéria, amelyet éppen húsz esztendővel ezelőtt, 2001-ben valósítottak meg a középkori romkertben található műemléki épületben Shah Gabriella művészettörténész rendezésében. A galéria első termében elsősorban Csohány Kálmánnak szülővárosához, Pásztóhoz közvetlenül kapcsolódó művei, illetve kerámiái kaptak helyet. A másodikban főként az egyszerű vonalakból építkező grafikai sorozatokat képező alkotások láthatók. A harmadikban pedig a fentebb említett három alkalomhoz kapcsolódó úgynevezett időszaki tárlatokat rendezik meg a szakemberek, illetve a Csohány Kálmán Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány civil szervezet vezetői, ügyszerető lelkes tagjai.

Ezek a kiállítások általában tematikusak, vagy a művész egy-egy életszakaszához, vagy egy általa kedvelt költőhöz, zeneszerzőhöz, egy-egy könyv illusztrálásához kapcsolódnak. A megnyitókon mindig nagy szerepe van a helyi gimnázium kollektívájának, tiszteletet parancsol a vers- és prózamondásban jeleskedő pedagógusok, a mindenkori középiskolás diákok, valamint a zeneiskolai tanárok, növendékek közreműködése. Ezek a hangulatilag felemelő – már-már fennkölt – programok mindig sokszínűek, érdekesek, információ- és érzelemgazdagok, a művész életének legjellemzőbb eseményeire, munkássága speciális részleteire mutatnak rá, gazdagítva a róla fennmaradt ismereteket, élményeket.

Ezeken a rendezvényeken mintegy hitelesítőkként rendre megjelennek a leginkább illetékesek, azaz Csohány Kálmán családtagjai, köztük felesége, fia, leánya és egy idő óta immár az unokái is. E megemlékezések fáradhatatlan motorja – érdemi módon fogalmazva –, lelke Herczegné Varga Ilona, a közelmúltban nyugállományba vonult gimnáziumigazgató, aki nem mellesleg a baráti kör titkári tisztét is betölti.

Az idén a főszervező dolgát is alaposan megnehezítették a vírusjárvány körülményei, illetve az ahhoz kapcsolódó szükségszerű korlátozások, amelyek miatt sem az év elején, sem most a tavasznyitón nem lehetett a hagyományos módon megrendezni a szokásos, változó tematikájú kiállítást. Így maradt a virtualitás, az internet nyújtotta lehetőség. A felkértek – köztük Csohány Kálmán felesége, Kálmán fia, Klára leánya, Borbála, Rózsa és Vera nevű unokái, Sisák Imre volt polgármester és leánya, Patrícia, valamint e sorok írója – jelölték meg kedvenc Csohány-képüket és fejtették ki a műhöz fűződő gondolataikat.

Legtalálóbban Gubán Vera fogalmazott: Az én nagyapám mitológiai lény, életét legendákból ismerem. Munkáit annál közelebbről, közöttük nőttem fel. Ha nem is egy időben, de egy térben léteztünk: érintése ott maradt a lakásban, a falicsempéken, a vázáiban, a virágtartó oszlop kerámiadíszeiben, és ezeket a tárgyakat én is megérinthettem. Kapcsolódtunk. Mégis egy versillusztrációt választottam, ami számomra mindennél jobban mutatja, hogy nagyapám nem mitológiai lény, hanem ember volt.

Illusztrációk a Kormos-kötethez

Gubán Vera Kormos István Szegény Yorick című, Csohány Kálmán által illusztrált 1984-es kötetére gondolt, s abból választotta a Három napja című verset:

Három napja szívemen / hintázik a szerelem, / hintázik a szerelem / három napja szívemen ./ Hintán piros szoknya ül, / piros szoknya elrepül, / fehér pendely penderül, fehér pendely elrepül. / Száll a hinta, föl-le száll, / meztelen lány rúgkapál, / keze, lába, haja száll, / nevem után kiabál. / Három napja szívemen / hintázik a szerelem…