Megint lesz mit nézni Bárnán: boszorkányos terve van mézeskalács ház alkotójának

– Már az iskolában is a rajz volt a kedvenc tantárgya?

– Furcsa, de általánosban egyáltalán nem kötött le, hogy a ceruzával papírra vázoljam a kiadott feladatot. Csak azután kezdtem foglalkozni a rajzolással. Úgy húszéves lehettem, amikor az egyik barátommal horgászat közben sztorizgattunk. Végül úgy döntöttem, hogy a beszélgetéseink alkalmával elhangzó vicces történeteket képregényként papírra vetem. El is készültek, és mindenkinek nagyon tetszettek. Ez adta a kezdő lökést.

– Hogyan jutott el innen a festészetig?

– Az ágyam felett lógott a falon egy akvarellkép egy szarvasról, az édesapámtól kaptam. Ez volt az első olyan alkalom, amikor úgy éreztem, hogy ecsetet kell ragadnom. Ekkor vettem először olajfestéket, amivel elkészítettem életem első festményét. Persze ez már a képregényrajzolás után történt.

– Kiktől tanult akkoriban?

– Pár évvel később Orosz István salgótarjáni festőművész vett a szárnyai alá. Akkor már több képet is festettem, főleg motorokról, autókról. A művész úr volt az első mentorom, akitől elleshettem párat a festészet alapfogásai közül. Sajnos nem sokkal az első találkozásunk után, 1999-ben meghalt. Végül a művészethez vezető út következő állomása elég különleges formában talált meg. Az akkori Pannónia Filmstúdió, ami most Magyar Rajzfilm Kft. néven működik tovább, meghirdetett egy animációkészítő tanfolyamot, amire jelentkeztem.

– A festészetről mozgóképre váltott?

– Nem mondhatnám. Ott rengeteg időt kellett a lightbox – azaz az alulról megvilágított asztal – felett tölteni, hiszen egy rajzfilmhős egyetlen mozdulata huszonnégy különböző rajzból áll. Gondoljunk bele, hogy például Mickey egér egy néhány perces filmben mennyit mozog. Az idő előrehaladtával egyre inkább azt éreztem, hogy ez nem az én műfajom, ehhez nekem nincs elég türelmem. Így végül be sem fejeztem azt a képzést. Az viszont tagadhatatlan, hogy ott rengeteget fejlődtem technikailag, és abban az időszakban sokat csiszolhattam, finomíthattam az addig alkalmazott ceruza- és ecsetvonásaimon.

– Ezt a tudást itt Bárnában is kamatoztatta már?

– De még mennyire! Például a kultúrház belső terét díszítő faliképekre kifejezetten büszke vagyok. Szintén itt látható életem első domborműve, ami a település templomát és a körülötte található házakat ábrázolja egy galambbal az előtérben. Egy másik helyi projektben is részt vettem. Néhány évvel ezelőtt Oravecz Roland polgármester úr megkeresése nyomán egy régi parasztházat alakíthattam át a mesebeli boszorkány mézeskalács házikójává. Ez természetesen nem egy szokványos, „állvány előtt állós” munka volt, de talán épp ezért élveztem annyira a folyamat minden mozzanatát. Hozzáteszem, vannak még további ötleteim is, amikkel bővíteni szeretném a díszítést, így például egy, a falból kinyúló háromdimenziós vasorrú bábával. Persze ez még a jövő zenéje, pontosabban művészete. Mindezek mellett van még néhány faldekorációm is itt, Bárnában.

">Az egyik helyi parasztházat alakítják át, amely a későbbiekben tájházként szolgálja majd Bárnát – Bárna Község Önkormányzata

Közzétette: NHC24 – " target="_blank">2019. május 10., péntek

– Ha jól látom, továbbra is a természethez kapcsolódó témák állnak a legközelebb a szívéhez?

– Valóban. Sok tájképet festek, ez nagy kedvenc számomra a kezdetek óta, de persze akadnak például portréim is. Emellett van egy régi, már lassan tízéves álmom. Életképeket szeretnék megörökíteni a vásznon. Már ötleteim is vannak a témában. Egy olyan sorozatot tervezek készíteni, aminek a főszereplője egy piros ruhás nő lesz, őt ábrázolnám különböző élethelyzetekben. Már azt is látom a szemeim előtt, hogy a piros mellett – a komplementere – a zöld szín dominálna a képeken. A festménysorozat stílusát illetően Edward Hopper, illetve Gulyás László festőművészek alkotásai lennének számomra a mérvadók. Lényegében a fejemben már minden megvan az elkészítéshez. Egy fontos tényezőre lenne még szükségem, ami nem más, mint az idő.

– A festészeti stílusok közül a realista ejtette rabul?

– Alapvetően naturalista és realista képeket készítek, méghozzá lehetőség szerint olajfestékkel. Egy ismerősömnek köszönhetően kezdőként egyszer konzultáltam Cene gál István ceredi festőművésszel. Ő akkor több hibára is felhívta a figyelmemet. A tanácsait azóta is mindig szem előtt tartom, amikor hozzáfogok az üres vászon megtöltéséhez. Sajnos azóta nem volt szerencsém találkozni vele, de az ő munkásságát is nyomon követem a közösségi média segítségével.

– Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően?

– Természetesen elsősorban szeretnék komolyan foglalkozni a festészettel, de lehet, hogy erre csak akkor marad majd elég időm, ha nyugdíjas leszek. Ez most csak egy mellékvágány az életemben, mivel jelenleg egy építőipari cég alkalmazottjaként reggeltől estig falakat húzok fel. Az alkotás viszont sok időt igényel. Egyetlen kép elkészítése átlagosan egy hétbe telik, de ez persze a témától is függ. Most épp az erdőkürti Magyarok Nagyasszonya Monostor pálos nővéreinek készítek egy festményt, így azt biztosan állíthatom, hogy a művészetnek mindig marad hely a szívemben.

Mindig biztosan forgatja az ecsetet

Marczi Zsolt 1975. június 4-én született Salgótarjánban. Kétéves volt, amikor a szülei a megyeszékhelyhez tartozó vízválasztóra költöztek. Fiatalkorát is itt töltötte. Később élettársával Egerben alakították ki otthonukat, ahonnan hét évvel ezelőtt végül Bárnába költöztek. Marczi Zsolt a festészettel kapcsolatban kifejtette: az évek alatt gyűjtött rutin jól jön, amikor a főállása miatt sürgeti a határidő.

– Szerencsére az ecsetforgatással kapcsolatban már nem szoktam elbizonytalanodni. Amennyiben elsőre nem olyan valami, ahogy elgondoltam, addig nem adom fel, amíg az elképzeléseim szerint nem sikerül. A vászon előtt egyszerűen biztos vagyok abban, hogy megtalálom a megoldást. Ez nagyon fontos számomra, hiszen csak olyan munkát szeretek kiadni a kezeim közül, ami a magammal szemben támasztott elvárásoknak maradéktalanul megfelel – mondta Marczi Zsolt, akinek alkotásaiból a Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó és Információs Irodában és Zagyvarónán is nyílt már kiállítás.