Büszke salgótarjáni származására az Operaház címzetes csellistája

– Kisgyermekként kezdett gordonkázni a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolában. Sokat köszönhet az intézményben töltött éveknek?

– Az nem kifejezés! Farkas Erzsébetnél jobb tanárnőt nem is kívánhattam volna magam mellé. Szerettem az óráit látogatni, mert minden alkalommal fejlődtem az útmutatásainak köszönhetően. Emellett valamennyi oktató szívvel-lélekkel segített abban, hogy megtaláljam az utam a zene világában. Már kisfiúként sok zenekari tapasztalatot és koncertélményt szerezhettem az intézmény falai között, de nem csupán zenei fejlődést, hanem máig tartó barátságokat is köszönhetek a zeneiskolás éveimnek.

– Valódi zenészcsaládban nőtt fel. Gondolom, ez még inkább a művészi pálya irányába motiválta önt…

– A zene szeretetét elsősorban a nagyapámtól, Szabó Istvántól kaptam útravalóul, aki egyben az első csellótanárom is volt. Tőle tanultam meg a gordonkajáték legfontosabb alapjait, illetve a kottaolvasást még a zeneiskolai oktatás kezdete előtt elmagyarázta nekem. A családomban főként hegedűsök vannak, így e hangszeren is játszom egy keveset, de az én igazi társam a gordonka. Odahaza tényleg mindig körülölelt a muzsika hangja: a zene folyamatosan formálta az egyéniségemet. Nem volt kérdés, hogy szeretném, ha megismernék a nevemet a szakmában.

– Azóta pedig már elismert csellóművészként számos szakmai sikerrel éli a mindennapjait. Melyik volt a legmeghatározóbb eredménye?

– Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor 2015-ben a magyar állam munkásságom elismeréseként egy Joseph Gagliano-hangszert adományozott számomra. Emellett 2017-ben Junior Prima díjban részesültem magyar zeneművészet kategóriában, s azóta is igyekszem bizonyítani a szakmának.

– Ne feledkezzünk meg a zenei versenyek elért eredményeiről sem…

– Mintegy húsz éve már annak, hogy a Kecskeméti Starker János Gordonkaversenyen harmadik díjat nyertem, majd e versenyen 2008-ban már a fődíjat is sikerült elhoznom. Még ugyanebben az esztendőben a budapesti Kertész Ottó-emlékversenyen a fődíj mellett a különdíjat, egy Héjja János által készített csellót is nekem ítélték oda. Öt évvel ezelőtt a Duna zenekar által rendezett Nemzetközi Szólista Versenyen és Kurzuson pedig szintén első és fődíjat kaptam. Ezek a megmérettetések kiváló visszajelzései voltak annak, hogy jó úton járok. Sok tapasztalatot szereztem, s mindig megfogadtam az építő jellegű kritikákat is.

– A Váczi jelenlegi vezetése az elmúlt esztendőkben nagy sikerrel élesztette újra a hagyományt, hogy ünnepi koncerttel emlékszik vissza az első tanítási napra. A közelmúltban e jeles alkalomból három másik Junior Prima díjassal zenélhetett egykori iskolája színpadán. Milyen érzés volt „idehaza” játszani?

– A fővárosi kollégáknak mindig szoktam emlegetni, hogy a salgótarjáni zeneiskolában milyen példaértékű munkát végeznek a művésztanárok. Nemcsak a szakmai hozzáértésük kiemelkedő, hanem az az összetartás és odaadás, amivel a gyerekeket is oktatják. Nem véletlen, hogy 2007 óta már öt Junior Prima díjas növendékkel is büszkélkedhetnek.

– Mit jelent az ön számára Nógrád megye?

– Hiába élek Budapesten, a szívem egy része mindig hazavágyik Salgótarjánba. Ha időm is engedi, akkor rendre csodálatos érzésekkel térek vissza ebbe a festői tájakkal körülölelt megyébe. Mindig büszkén vállalom, hogy honnan indultam el a zenei pálya felé!

– Hogyan értékelné a tavalyi esztendőt?

– A járványhelyzet miatt sok koncertet el kellett halasztanom, köztük a márciusi fesztiválok és a nyári időszak megszokott pörgése is kimaradt a tavalyi esztendőből. Ennek ellenére igyekeztem csak a jó dolgokra koncentrálni, s mindent latba vetve egész jó évet hagytam magam mögött.

– Mik a tervei?

– Sosem tervezek nagyon előre, de azért bízom benne, hogy hamarosan újra nagyközönség előtt zenélhetek majd. A legnagyobb boldogságom, hogy hamarosan megszületik a kislányom, így idén elsősorban azt tervezem, hogy jól beletanuljak az apaszerepbe!

Szakmai elismerések bizonyítják a tehetséget

Balázs István 1989. február 25-én született Salgótarjánban, zenész családban. Hivatalos gordonkatanulmányait a Váczi Gyula Művészeti Iskolában kezdte, majd 2003-ban a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába folytatta tanulmányait. 2009-ben sikeresen felvételizett a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Zenei tanulmányai során számos versenyen vett részt, szép eredménnyel. Szólisztikus megnyilvánulásai mellett kiemelt szerepet vállal a kamarazene világában is, alapítótagja a Kállai Vonósnégyesnek. Hat évvel ezelőtt a kvartett második díjat nyert a milánói Socianta Umanitária nemzetközi versenyen, míg 2016-ban a budapesti Weiner Leó kamarazene versenyen első díjasok lettek. 2017-ben Junior Prima díjban részesült. Jelenleg a Magyar Állami Operaház Zenekarának címzetes szólamvezető csellistája.