2020.11.22. 06:57
Értékközösségi alapon működik együtt a megyei könyvtár és a Palócföld
Az átlagolvasó – ha van egyáltalán ilyen – nem minden esetben nézi meg, hogy az általa kézbe vett könyvek, folyóiratok milyen kiadó jóvoltából kerültek a nagy nyilvánosság elé. S az élmény szempontjából nem is igazán fontos ez az információ. Alkalmasint azonban mégsem érdektelen, minthogy jelzi: milyen szervezet, intézmény vállal szerepet a főszerkesztő kinevezésében, a szerkesztőség kialakításában, működtetésében, a kiadvány anyagi háttérének megteremtésében, s áttételesen etikai felelőssége is van a megjelentekért.
Salgótarján. Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Palócföld folyóirat új kiadványa. dr. Gréczi-Zsoldos Enikő (Palócföld folyóirat főszerkesztője), Molnár Éva (könyvtár igazgató)
Forrás: NMH
Fotó: H. M
E szempontok figyelembe vételével érdemes megszemlélni a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat impresszumát, adatközlő oldalát, amelyből – többek között – megtudható, hogy az idén a 66. évfolyamában járó lap alapítója a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése, fenntartója Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, kiadója a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Támogatóként a Nemzeti Kulturális Alap, partnerként a Nógrád Megyei Hírlap és a MNL Nógrád Megyei Levéltára soroltatik fel. Értelemszerűen fény derül a szerkesztőségi tagok személyére, s nem utolsósorban arra is, hogy a folyóirat rendelkezik Nógrád megye Madách-díjával, kitüntették a megyeszékhely Pro Urbe díjával és egyike a Nógrád Megyei Értéktár nógrádikumának.
A könyvtár és a folyóirat közti együttműködés – mind az intézményigazgató Molnár Éva, mind pedig a főszerkesztő dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus tapasztalatai, véleménye szerint – zökkenőmentes, eredményes. Az irodalmi – pláne vidéki – folyóiratok között eleve ritka az olyan, mint a Palócföld, amelyik ilyen hosszú ideje gyakorlatilag folyamatosan megjelenik. S e lassan hét évtized során értelemszerűen több kiadója is volt a lapnak. Az első számot 1954 decemberében a Hazafias Népfront megyebizottsága és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete jelentette meg, majd 1956-ban a TTIT mellé a megyei tanács népművelési osztálya is társult. 1960-tól sokáig a Nógrád Megyei Tanács VB. Művelődési Osztály jegyezte a folyóiratot. A rendszerváltás előtt a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat, utána a Nógrád Megyei Közművelődési Központ, a Mikszáth Kiadó, majd megint a művelődési központ lett a kiadó. E funkcióban a Balassi Bálint Megyei Könyvtár neve először az 1996/2-es számában, Fehér Miklós igazgatósága idején jelent meg. A főszerkesztő akkor Pál József volt. A későbbiekben a könyvtárhoz – mint az összevont intézmény része – a közművelődési intézet is csatlakozott kiadóként.
A jelenlegi állapot a 2016/1-es számtól datálódik. Ugyanis a Molnár Éva vezette könyvtár által az előző évben kiírt főszerkesztői pályázatot dr. Gréczi-Zsoldos Enikő nyerte meg. A két vezető értelemszerűen azóta dolgozik együtt. Mint a lapból és a rendezvények gyakorlatából eleve kiderül: azonos, de legalábbis hasonló értékrend, ízlésvilág alapján gondolkodnak a Palócföld tartalmáról, látványvilágáról, s népszerűsítésének módjait, formáit illetően is. Ezt erősítették meg kérdéseinkre adott válaszaik is. Kölcsönösen tisztelik egymás munkáját, és feltétel nélkül megbíznak a másikban. Gyakori konzultációk során minden témakörben gyorsan sikerül kompromisszumra jutniuk. A könyvtár biztos hátteret jelent a szerkesztőségi munkához, állandó helyet biztosít a lapbemutatóknak, irodalmi esteknek, részt vállal az országos terjesztésben, és a Könyvtárellátási
Szolgáltató Rendszeren keresztül rendszeresen eljuttatja a lapot 121 nógrádi kistelepülésre is. Közös érdekük, hogy a lap mind a jelenben, mind a jövőben méltó legyen múltjához, eddigi rangjához, az értéktári Nógrádikum címhez.
Részletek a lap beköszöntőjéből
Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő főszerkesztő a 2016/1-es szám elejére – egyebek mellett – a következőket írta: Mindannyian vándorok vagyunk… be kell járnunk utunkat. Értékőrzés – értékteremtés – értékek hirdetése: ez a mi garabonciás hivatásunk. Bekacsintunk a Palócföld és a magyar tájhaza minden szegletébe, hordozzuk őseink örökségét és a körülöttünk élő alkotók szellemi termékeit…
Úton lenni nem jó egyedül.
A magányos vándor csak vánszorog a világban, még ha céltudatosan is. Találjuk meg társainkat a jóban, a hitben, az értékben!