Az egész világot bejárták a nógrádi népművész mester babái

A vizs­lási születésű népi iparművészt már nem először kaptuk diktafonvégre, hiszen népi babáival, bárhol is járjon, mindig lenyűgözi a szakmát. Bocsi Éva saját bevallása szerint egyszerre cipész, fodrász és varrónő is, azonban az ember kézügyessége mit sem érne a végeláthatatlan türelem nélkül.

A Népművészet Mestere címmel kitüntetett alkotó már több mint 200 hazai és külföldi helyszínre látogatott el népviseletes babáival, így éltetve Kazár és Vizslás viseletének rendkívüli sokszínűségét.

Jelenleg száznál is több kazári és vizslási népviseletbe öltöztetett baba tükrözi vissza az 1880–1960 közötti időszak viseletváltozásait, a palócok falusi tradícióit és a népszokásokat.

S ahogyan az alkotások száma gyarapodott, úgy jöttek sorra a szakmai elismerések is. Az elmúlt években egyebek mellett elnyerte az aranykoszorús babakészítő címet, a Nógrád megyéért díjat, az Év Hagyományőrzője díjat és az észak-magyarországi népcsoport legrangosabb elismerését, a Szeder Fábián-díjat is. A legnagyobb boldogság mégis 2015-ben érte, amikor babái bekerültek a nógrádi értéktárba. Emellett tavaly az országos babakészítő versenyen kiemelkedő munkásságát életműdíjjal jutalmazták, míg idén augusztus 20. alkalmából megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést.

– Fantasztikus érzés volt, amikor megtudtam, hogy ekkora megtiszteltetés ért! Különösen azért, mert az elmúlt ötven évben nógrádi díjazott nem volt a tárgyalkotók között. Idén pedig Sasvári János szügyi fafaragó és bútorfestővel mindketten megkaptuk a Népművészet Mestere címet, akivel mindketten a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének is tagjai vagyunk – mondta Bocsi Éva.

Az alkotó hozzátette: az idei nyáron egy olyan – alapvetően sport témájú – alkotást készített, amellyel a Duna Palotába megrendezett kiállításra nevezett.

– Két tizenéves kislányt öltöztettem be, akik métáznak. Ezt a labdajátékot a Palócföldön sokat játszották a szüleim idejében, a kazári édesapám és a vizslási édesanyám gyakran emlegette. A járvány miatt a díjkiosztót decemberre halasztották, így izgatottan várom az eredményt – árulta el a babakészítő, akinek munkái az Országos Népművészeti Kiállításon augusztus végétől november közepéig a mezőkövesdi közösségi házban is megcsodálhatóak.

Bocsi Éva kiemelte: számára a népművészet már egy valódi életforma.

– Nincs olyan nap, hogy ne foglalkozzam a népművészettel: ha éppen nem varrom és hímzem a babaruhákat, akkor ehhez fűződő könyveket vagy cikkeket olvasok. A hagyományok ápolása azért fontos, mert az elődeink életét mutatja meg. Sok okos, praktikus dolgot tanulhatunk a szüleinktől és a nagyszüleinktől, amelyek jó példaként szolgálnak az életünkben.

Már gyermekkorában bűvkörébe ejtette a varázslatos népviselet

Bocsi Éva Vizsláson született, míg az édesapja és az anyai nagymamája kazáriak voltak. A nagymama és a dédnagyanya a falu messzi földön híres öltözeteit viselték, amelyek már kislányként megigézték a kézügyességéről ismert alkotót.

A babakészítő az 1970-es években – a „kivetkőzések” utolsó hullámában – az édesanyjával gyűjtőmunkába kezdett, hogy Kazár és Vizslás régi ruháit, használati tárgyait és hagyományait kutassa.

A babakészítő az általános iskolát Vizsláson fejezte be, majd a salgótarjáni közgazdasági technikumban, aztán pedig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán folytatta tanulmányait.

Amióta férjhez ment, Salgótarján az otthona, házasságából két fia született. István a pécsi műszaki főiskolán tanult, Edvin pedig a Testnevelési Egyetemen golfedzőként végzett.

A Népművészet Mestere címmel kitüntetett alkotó többször indult már a győri babaversenyen is, ahol mindig dobogós helyen végzett.

A kézimunkázás máig a kedvenc elfoglaltsága maradt, csuhébabákat is rendszeresen készít odahaza.