Kultikus helyszíneken forgatták a Zenthe új filmjét

A mintegy huszonöt perces műnek nemrég a Zenthe Szalonban, dr. Förster Kálmán (1885–1971) születésnapján volt a sajtóbemutatója, minthogy a város első polgármesterének a nevéhez fűződik a film két kultikus helyszíne, a kálvária és a magyar feltámadás barlangja, illetve az eredeti országzászló 1940-es felállíttatása. Az eseményen ott volt az alkotók, közreműködők döntő többsége is.

Nevükben a teátrum igazgatója, Simon Lajos köszöntötte a meghívottakat, és a beszélgetőtárs szerepét is betöltötte. Kérdéseire válaszolva mondta el Sándor Zoltán, hogy nehéz – pontosan nem is lehet – meghatározni milyen műfajt képvisel az általuk készített film: leginkább etűdnek, lírai vallomásnak nevezhető. Annál is inkább, mert a Vértezett szív vezérgondolatra felfűzött mondandójukat irodalmi és zenei alapra építve kívánták érvényre juttatni.

Az említett Reményik-sorokon kívül elhangzik Sajó Sándor Magyar ének 1919-ben, Szép Ernő Felhő, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus, Juhász Gyula Trianon, Szentmihályi Szabó Péter Trianon sebei, Hrubik Béla Ima – és zeneszám – Vincze Zsigmond-Kuliniy Ernő Szép vagy, gyönyörű vagy Magyaroszág! című műve, a Csík zenekar Trianon himnusza a Quimby

Most múlik pontosan dallamára, Szarka Tamás Kézfogás című dala a Ghymes együttes előadásában és a Tolcsvay László által megzenésített Felhő.

Minden versrészlet azt hangsúlyozza, hogy Magyarország, illetve az úgynevezett anyaországban élő és a határainkon kívülre szakadt, de összetartozó és összetartó magyarság a durva, a történelemben példátlan terület- és lakosságszám-csonkítás ellenére erős, életképes, elpusztíthatatlan.

Ahogyan Hrubik Béla felvidéki magyar költő – személyesen megtapasztalván az 1920-as tragédia következményeit – írta az immár határfolyó Ipoly kapcsán: A két part / anyánk ölelő karja, / nincs, ki eltaposson népet / amely élni akarna.

Ugyancsak szlovákiai magyarként kénytelen e helyzettel szembenézni születése óta Erdélyi Gábor, a Zenthe Ferenc Színház tagja, s a film egyik szereplője. Gyermek- és ifjúkorában nem tanult erről, de már régen tudja, hogy mit jelent ez az igazságtalan szerződés neki, családja, barátai, szomszédai, magyar anyanyelvű honfitársai számára. Az idősebb korosztályban élő fájdalmas érzésekről szól P. Kerner Edit előadóművész, aki nagyon örül, hogy ilyen módon is részese lehetett, lehet az emlékezés gesztusának. A fiatal korosztályt Simon Kata énekművész és Kántor Zoltán színművész képviseli a filmben. Mindketten meghatódva szóltak az irodalmi anyag hatásáról és a dalok szépségéről. Németh Anna – aki ugyancsak gyönyörűen énekel a filmben – nem tudott részt venni a bemutatón.

Szót kapott viszont Lorkó Dávid, aki másként – elsősorban operatőrként, de némileg rendezőként is – főszereplője a filmnek. Az ország és a megye ikonikus, természeti, építészeti, szakrális értékeinek megjelenítése során hasznosította a modern technika vívmányait, de természetesen számos saját felvételt is készített elsősorban Salgótarjánról és környékéről.

Gyakran vette igénybe a levegőből fotografáló drónok nyújtotta lehetőséget. Miután a látvány zömében a múltra utal, a képek egy részét egy régi televízió keretébe sűrítette. A hanganyag rögzítésében Romhányi Levente volt segítségére.

Simon Lajos elmondta: szeretné, hogy az idén, a nemzeti összetartozás évében – de később is – minél többen látnák, hallanák a filmet helyi televíziókban, oktatási, kulturális intézményekben, különböző közösségekben.

A bemutatót követően a résztvevők virágot helyeztek el Förster Kálmán városközponti szobránál.