A járvány miatt idén elmarad a 36 éves dixielandfesztivál is

z történt ugyanis, hogy a házigazda intézmény, a Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. József Attila Művelődési Központja számára már hónapokkal ezelőtt komoly gondot okozott a fesztivál anyagi hátterének, gazdaságosságának megteremtése.

A koronavírus-járvány okozta korlátozások azonban végképp meghiúsították e nagyszabású – zömmel három-négy napos, de 2004-ben, a 20. évfordulón előfordult kilencnapos is – esemény idei megrendezését. Így csendesek most ezek a május eleji napok, amelyek több mint három évtizeden át igencsak felpörgették, mozgalmassá tették a város hangulatát.

Az 1984-ben indult kulturális rendezvény a bő három és fél évtized során nemcsak Salgótarján művészeti életének lett szerves része, de beépült az országos, sőt a ­nemzetközi zenei életbe is, amit Csehország, Lengyelország és Szlovákia csatlakozása is bizonyít. Szinte lehetetlen számba venni, pláne felsorolni, hogy mennyi európai országból – sőt a kontinensen kívülről is – érkeztek a nógrádi megyeszékhelyre kiválóbbnál kiválóbb együttesek, szólisták.

A fesztiváligazgató: Tóth Csaba

Már az ötletadásnál, a kezdőlépéseknél is bábáskodott, aztán pedig a József Attila Művelődési Központ vezetőjeként, majd amikor éveken át Buda­pesten dolgozott, az utóbbi években pedig nyugállományúként is betöltötte ezt a felelős funkciót. Széles körű magyarországi és határainkon túli kapcsolatrendszerét jól hasznosította az éves programok megtervezésében, előkészítésében, megszervezésében. Sokáig közvetlen munkatársának bizonyult e területen is a sajnos időközben elhunyt barátja, Mezei István.

Ám legalább ilyen értéket képviseltek a legjobb hazai zenekarok. Közülük visszajáró vendége volt a gálaesteknek a nemzetközi rangú, Amerikában is elismert, immár elhalálozott Kossuth-díjas Benkó Sándor nevével fémjelzett dixieland band, a Bényei Tamás vezette ugyancsak Kossuth-díjas Hot Jazz Band – amelynek pályafutása gyakorlatilag innen indult – vagy a szintén magas színvonalat képviselő szegedi Molnár Dixieland Band. Valamennyiükkel fellépett a kortárs magyar jazzéneklés kiemelkedő személyisége, Berki Tamás, aki hosszú éveken át hozzáértő műsorvezetője is volt a fesztiválnak. Szellemes konferansziészövegeit nagyon szerette a publikum. Egyik központi alakja volt az éjszakai örömzenéléseknek is.

A dixielandfesztivál rendkívüli személyiségei közül sokan megérdemelnék a név szerinti megemlítést, de két muzsikus feltétlenül kiemelendő.

Az egyik a Magyarországról elszármazott, jó humorú közönségkedvenc, Joe Murányi klarinétművész, aki annak idején színpadra lépett a világhírű Louis Amstrong zenekarában is, s akit nemes egyszerűséggel csak Lajosként emlegetett. A másik a Németországban élő, Kossuth-díjas Snétberger Ferenc gitárművész, aki lévén salgótarjáni születésű, innen indulva tett szert nemzetközi ismertségre és elismertségre. Néhány éve a Balaton partján működtet egy, a nevét viselő zenei tehetségközpontot is.

Az utóbbi években a dixielandfesztivál is kiemelt figyelmet fordított az arra érdemes képességekkel rendelkező fiatalok felkarolására. E cél érdekében a fesztivál elején különféle helyszíneken, rangos zenészek közreműködésével ifjúsági jazztáborokat szerveztek számukra, s a tanultakról az ifjak a Fő téri koncertek keretében adtak bizonyságot.

A fesztivál a zene mellé gyakran felsorakoztatott más műfajokat is. Ilyen volt mindenekelőtt a fotóművészet, amely sokszínűen örökítette meg a programok egy-egy emlékezetes pillanatát. A legszisztematikusabban P. Tóth László, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagja fényképezte a koncerteket. Nem véletlen, hogy a tavalyi – akár jubileuminak is tekinthető – 35. fesztivál keretében a József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában kizárólag az ő felvételeiből rendeztek kiállítást.