Költővendégeket fogadott a Nógrád Megyei Értéktár nógrádikuma

A lap 1964-ben látott először napvilágot, így a 2019-es évfolyamának valamennyi száma magán visel egy, a 65-ös logót, amelyet a Madách Imre Gimnázium diákpályázatának nyertese, Vizi Petra alkotott. Ritka jelenség a kulturális életben, hogy egy irodalmi kiadvány több mint fél évszázadon át folyamatosan megjelenjen: a Madách-díjjal, Salgótarján Pro Urbe díjával kitüntetett, a Nógrád Megyei Értéktárban nógrádikumként számontartott Palócfölddel megtörtént.

E rang tudatában végzi munkáját s adja a nevét a megjelenéshez a főszerkesztő, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus – aki 2016 közepe óta viseli ezt a címet, funkciót – s minden, a folyóirathoz bármilyen minőségben – szerzőként, közreműködő szakértőként, támogatóként, vagy éppen partnerként – kapcsolódó személy, intézmény, szervezet. S az értékőrzés, -teremtés folyamatát nem kis mértékben erősíti egy-egy lapszám – mint egyfajta szellemi útlevél – bemutatásának gondos előkészítése, tartalmának népszerűsítése is. Így volt ez a könyvtári napokra kiadott harmadik lapszám megjelenése esetében is.

Erre az alkalomra egy budapesti laptársuk – az Art’húr kulturális, művészeti folyóirat, amely a Facebookon az Art’húr Irodalmi Kávéház címmel olvasható – alapító főszerkesztőjét, Jóna Dávid költőt és Szentjánosi Csabát – aki szintén lírikus, a Rákoskeresztúri Református Gyülekezet elhivatott szolgálója – hívták meg. Mindkettőjüknek több kötete jelent meg.

A találkozóhoz, beszélgetéshez az apropót a szépirodalmi rovat „Versválaszok” című összeállítása képezte, amely keretében Szentjánosi Csaba két írása, továbbá Szokolay Zoltán és a salgótarjáni születésű Oravecz Tibor alkotása is megjelent, reflexióként Jóna Dávid Attikám című – a Palócföld 2019/1-es számában, Makray János illusztrációjával napvilágot látott József Attilára emlékező versére, amely a szárszói tragédiára utalva kérdezi: „igaz, vagy nem igaz?” Gréczi-Zsoldos Enikő előadói készségét is bizonyította, amikor maga tolmácsolta a fenti költők műveit. Mindkét vendég beszélt a költészet – amely folyamatában szétszedi, majd összerakja magát az ember – szerepéről, a Palócföldhöz fűződő szellemi rokonságáról, s olvasott fel új verseket, prózai műveket.

A főszerkesztő persze nem mulasztotta el azt sem, hogy kedvet csináljon az új lapszám néhány más szépirodalmi, néprajzi, kultúr- és helytörténeti írásának az olvasásához is.

Művészeti oázis

A Palócföld 2019/3-as számának képzőművészeti anyaga – a borító mind a négy oldala s néhány belső illusztráció – a Honton élő és dolgozó grafikus, festő- és szobrászművész – akit az elmúlt évben a VOSZ megyei szervezete Prima díjjal tüntetett ki – Kolozsvári Grandpierre Miklós nevéhez fűződik. Témakörei és alkalmazott műfajai között elmosódnak a határok, a művek általában élénk színvilágúak, többjelentésűek, gyakran mitológiai gyökerűek. Az évtizedeken át külföldön tartózkodott alkotó 1995-ben költözött Nógrád megyébe, ahol nemcsak műtermet, galériát, de valóságos arborétumot is teremtett a környezetében.