Szent pápa nevét viseli a berceli színjátszó csoport

Tehetségesek, fiatalok és vidámak. A Karol Wojtyla művészeti csoport a berceli egyházközség fiataljaiból áll, akik nemcsak a templomba járnak együtt, de a színházi próbákra is.

– Tíz éve láttam, hogy a templomi misztériumjátékok anyátlan helyzetben vannak Bercelen. Én színházi emberként, már nézőként megláttam benne a lehetőségeket, és a plébános felkérésére belevágtam a fiatalok toborzásába – mondta Blaskó Bernadett énekművész, a csoport vezetője: – Nagyon szeretem látni, ahogy együtt dolgoznak. Nem sok lehetőség van rá Bercelen, hogy ennyi fiatal közösen alkosson valamit – tette hozzá a vezető.

A csoport fő profilját a vallási misztériumjátékok képezik, így minden évben előadják karácsonykor Krisztus születését, és nagyböjtben a passiót, Krisztus szenvedéstörténetét is. Ezeken kívül előadták már Szent Erzsébet, Szent Anna, Szent Rita és Kalkuttai Szent Teréz életét is.

– Az első darab, amit írtam, Karol Wojtyla, azaz Szent II. János Pál pápa életét dolgozza fel, tizenkét jelenetben. Ez már nem misztériumjáték, sokkal inkább ifjúsági darab. Öt éve adtuk elő először, és most az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó kérésére újra elővettük. Ez a darab különösen is kedves a szívünknek, hiszen névadónk életét dolgozza fel – mondta Blaskó Bernadett.

A színjátszó kör egy pályázat keretein belül már nemcsak vallási darabokkal foglalkozik, hanem bohózatokat is előad, például Rejtő Jenő-műveket. A csapatban a huszonévesek vannak többségben, de folyamatos az utánpótlás. Míg a legkisebb egy apró szerepet kap, a nagyobbak már főszereplőt alakíthatnak.

– Mindig látom, hogy kire milyen szerepet bízhatok. Van, aki azért csatlakozik, mert jó a közösség, de a színpadon félénk és nem tud megbirkózni hosszú szövegekkel, és van olyan is, aki arra vágyik, hogy megmutassa, mi rejlik benne. Két színészpalántánk is van, akik kifejezetten színészi pályára törekednek – mesélte a vezető, aki egyben a mentora és a rendezője is a daraboknak.

– Óriási hatással van a szereplőkre az, hogy kit alakítanak. Ilyen helyzetekben nem lehet mindennap az ember. Például Sátánt alakítani egy vallásos fiatalnak nagyon nehéz. Olyan mondatokat mondani, amelyeket nem gondol komolyan. Ezek mind hatással vannak a szereplők érzelmeire – tette hozzá.

Az, hogy miért épp Bercelen valósulhatott meg mindez, a vezetőnek is kérdéses. A környékbeli településeken, felkérésre szívesen adnak elő, és meghívást kaptak a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra is, de legszívesebben Bercelen játszanak, ahol igazán otthon érzik magukat.

– Ezeket a fiatalokat a művészet kapcsolja össze. A színpad teremt: barátságokat, kapcsolatokat, érzelmeket. Olyan érzések és energiák szabadulnak fel, ami összetartja a közösséget. Teljesen mindegy, hogy Shakespeare-t játszunk vagy passiót, a színpadot meg kell őrizni, mert itt az ember önmaga lehet, úgy ahogyan ő akar – mondta a vezető.

Megkérdeztük: Ön miért szereti a színjátszást?

Blaskó Rebeka: – Én a felsőoktatásban is színésznek tanulok, ebben nagy szerepet játszott az itteni közösség. A vezetőnk folyamatosan motivált, biztatott. Életem első szerepe Veronika volt a passióban. Azóta már Teréz anyát is alakíthattam. A színház nekem terápia. Kiadhatom a feszültséget, az örömöt és a bánatot, itt azok lehetünk, akik szeretnénk.

Gubó Patrik Szeverin: – Még kisgyerekként csatlakoztam a csapathoz. Általában Jézust alakítom, a Karol Wojtylában pedig a pápa édesapját. Szerintem a színház jobb, mint a mozi. Kézzelfoghatóbb, minden gesztust láthatunk, minden szereplőt figyelhetünk, nem vagyunk korlátozva. Remélem, hogy sokáig együtt marad még a csapat.

Karaba Elena: – Kisiskoláskoromban csatlakoztam, jó volt a közösség, együtt jártunk táborozni, templomba, így még többet lehettünk együtt. Mindig érzelmekben gazdag, drámai szerepeket kapok. Szerintem a színház jó lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a mindennapi közegből. Olyan szituációkba kerülünk, amit máshol nem élhetnénk át.