Dudaszóval tisztelegtek az utolsó, legendás nógrádi dudás sírjánál

A ravatalozó épületénél előbb a falu polgármestere, Meló Martina üdvözölte a megjelenteket, kiemelve, a település számára komoly büszkeséget jelent, hogy egy ilyen híres személyiséget tekinthetett lakosának, illetve lelt végső nyughelyre a sírkertben. Fontosnak tartják, hogy Pista bácsi emlékét méltóképpen ápolják.

A vendégek nevében Agócs Gergely felvidéki népzenekutató mondott rövid köszöntőt. Ebben visszatekintett az előddel való személyes ismeretségükre, ami huszonhét évvel ezelőtt kezdődött, és a szigorúan vett folklórdokumentációs gyűjtőmunka az idők során átfordult barátságba. Hozzátette, a néprajzos szakma képviselői csak mostanában döbbentek rá igazán, milyen hosszú művelődéstörténeti korszak zárult le 2015-ben Pál István halálával, amely egészen az avarokig és a honfoglaló magyarokig nyúlik vissza a Kárpát-medence pásztorkultúrájában.

Szerencsére azonban itt formálódik az új nemzedék, köztük igen fiatalok is, akiket vonz ez az ősi hangszer, akikben megvan a kellő szenvedély, szeretet és alázat ahhoz, hogy a dudát megszólaltassák, és éppen rajtuk is múlik, hogy ez az évezredes hagyomány miként él tovább. Agócs Gergely hangsúlyozta, Pista bácsi körül igazi műhely alakult ki, és a mester szavait nemcsak a népzenei gyűjtők szűk köre szívta magába, hanem házában megjelentek orvosok, természetvédők és természetgyógyászok is, hogy életbölcsességet tanuljanak.

Végül kijelentette: Pál István az egész magyarországi néprajzkutatás legjobban dokumentált adatközlője volt, aki a sokrétű tudásanyagot jó szívvel, emberséggel örökítette és adományozta át az utódoknak.

Ezután kilenc dudás muzsikájának felvezetésével indultak el az emlékezők a sírhoz, ahol a koszorúzás és főhajtás előtt a tereskei asszonykórus énekelte el a palócok himnuszát, és a dudákon kívül a zenészek megszólaltatták a másik kedvelt hangszert, a flótát is.