Időutazás

Az idő magától is rohan, ennek ellenére olykor úgy érzem, hogy egyesek még tovább gyorsítanák. A minap például az egyik áruházba belépve azt éreztem, hogy egy időutazó gépbe léptem, és ellátogattam a jövőbe.
Az üzletbe való betérésem oka az volt, hogy az otthonomban akadt még néhány olyan pont, amit őszi díszítőelemekkel kívántam feldobni. Tudni kell rólam, hogy a dekorációvásárlás minden pillanatát élvezem, éppen emiatt már tűkön ültem, hogy mikor léphetek be az üzletbe. Amikor eljött ez a várva várt perc, a döbbenettől szinte kiesett a kezemből a bevásárlókosár: az őszre jellemző színpompás figurák helyett mindenhonnan fenyőfák, csengettyűk, hógömbök „néztek vissza” rám a polcokról. Végül nagy nehezen találtam egy olyan részleget, ahol még néhány őszi dísz kereste leendő gazdáját, de ennek ellenére mégis csalódottan távoztam a boltból.
Hazaérve elhelyeztem az újdonsült „kincseket”, majd a tekintetem megakadt a nappali asztalán. Természetesen ott is a narancssárga, rézvörös és fahéjbarna színek domináltak, azonban ebből a sorból igencsak kilógott – a húsvét óta – a vázában díszelgő, virágait még mindig őrző barkaágak csokra. Párszor megfordult már a fejemben, hogy talán időszerű lenne „frissítenem” az asztal közepén álló dekoráción, azonban az üzletben szerzett élményeim után arra jutottam: isten ments most kidobni, hiszen így szep­temberben, lehet már csak néhány hetet kell várnom, hogy megvehessem rájuk az új húsvéti díszeket.