Olimpiakomédia

Megvallom egészen idáig teljesen hidegen hagyott az olimpia. Nem követtem a négy évvel ezelőtti eseményeket, és eredetileg úgy terveztem, hogy idén sem fogom nézni a versenyzők gyötrelmes küzdelmét az aranyéremért. De előfordul olykor mindenkivel, hogy a kezdeti elképzelések megváltoznak idővel, igaz?

Igazán akkor kaptam fel a fejem és vontam fel a szemöldököm szélsebesen, amikor kiderült, hogy az évtizedek óta koszos és baktériumokkal, fertőzésekkel teli Szajnában kell úszniuk a triatlonosoknak Párizsban. Finoman megjegyezném, nem véletlenül tiltották a fürdést a folyóban egészségügyi kockázatokra hivatkozva már 1923 óta. Éppen ebből az okból kifolyólag egyszerre volt vicces és elborzasztó, amikor kijelentették egyik napról a másikra, hogy a Szajna „tiszta” lett, a vízminősége javult, az úszást pedig megtartják. Ha őszinte akarok lenni, akkor a világon annyi pénz nincs, amennyiért én bevállaltam volna azt, amit a triatlonisták a szájukat húzva ugyan, de megtettek nemrégiben. Sajnálatos módon meg is lett az eredménye a makacsságuknak, mint kiderült, azóta több sportolót is kórházba kellett szállítani, mert súlyosan megbetegedtek a versenyt követően.

Nem ez az egyetlen bicskanyitogató eset és hír, ami ez idáig a párizsi olimpián történt, de mindegyik közül talán a legnyugtalanítóbb, hiszen emberek egészsége került komoly veszélybe. Azon gondolkoztam, hogy nem-e jobban járt volna mindenki, ha a triatlon úszás részét inkább az ezerszer tisztább Dunán rendezik meg...