Kellemetlen bevásárlás

Gyermekként és fiatal felnőttként is nagyon szerettem vásárolni, mára azonban ez a kellemes időtöltés inkább egyfajta teherré vált. Ugyanis ahhoz, hogy otthon a hűtő és a polcok is mindig tele legyenek a szükséges dolgokkal, bizony akár egy héten többször is el kell menni a boltba. Természetesen az utóbbi időben a cipekedés mellett az árak növekedése sem segített a bevásárlás iránti lelkesedésemen, a folyamatos tömegről és a várakozásról pedig már nem is beszélve.

A minap történtek pedig csak még jobban fokozták ezt a helyzetet. Megesett ugyanis, hogy édesanyámmal elmentünk az egyik nagyobb élelmiszerüzletbe vásárolni, ahol éppen akcióváltás volt, így aznap a szokásosnál is nagyobb volt a tömeg. A parkolóban például egy bevásárlókocsi sem árválkodott, így várakozók is akadtak odakint szép számmal. A boltban dolgozók pedig folyamatosan töltötték fel az új árukkal a polcokat, így az csak még jobban nehezítette a vásárlást. Persze, mi édesanyámmal igyekeztünk a körülményekhez képest beszerezni a szükséges dolgokat, azonban egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik eladó egy szó nélkül arrébb tolja a bevásárlókocsinkat azért, hogy egy hölgy és a gyermeke el tudjon tőlünk férni.

Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de ha szólnak, nyilván gond nélkül arrébb toljuk mi a bevásárlókocsit. Ehelyett viszont a hölgy még morgott is valamit az orra alatt. Természetesen édesanyámnak sem kellett több, és jó hangosan megjegyezte, hogyha szóltak volna, hogy útban vagyunk, rögtön arrébb állunk. Erre persze, már nem kaptunk választ. Értem én, hogy mindenki siet, mert az akciós termékekből nyilván kevés van, de azért még lehetne normálisan viselkedni.