A bányászatnak állít emléket a megújult ház és gyűjteménye Mátranovákon (fotók)

Bő száz éven keresztül a mátranovákiak többsége nagyon nehéz munkával kereste meg a mindennapi betevőt. A településen 1870-ben indult meg az állami szénbányászat, a legutolsó bányát 1972-ben zárták be. A bányászatnak, az aknákban életüket nap mint nap kockára tevő embereknek állít emléket az a gyűjtemény, amit húsz évvel ezelőtt rendeztek be az egykori szolgálati lakásban. 

A bányászatnak köszönhetően lendült fel a település

– Zsugya József ötlete nyomán létesült a bányász emlékház a településen, az egykori Déli I. lejtősakna mellett található épületben. A kezdeményezést az önkormányzat és Csikó István Béla, akkori polgármester is felkarolta, így jött létre ez a kiállítóhely, amit 2002. december 4-én, Szent Borbála napján, a bányászok védőszentjének ünnepén avattak fel – idézi fel a kezdeteket Répás László, a BDSZ mátranováki nyugdíjas alapszervezetének elnöke, aki annak ellenére őrzi szívvel lélekkel a bányász hagyományokat és emlékeket, hogy ő maga nem dolgozott soha bányában. Mint mondja az édesapja és a nagyapjai azonban ezt a nehéz szakmát űzték, innen a motiváció. 

– Húsz évvel ezelőtt még sokan éltek az egykori bányászok közül, akik személyes tárgyaikat ajánlották fel az emlékház kialakításához. Az itt látható eszközök nagy részét is helyben használták. Az pedig, hogy az eredeti bánya bejárata 14 méteren itt még ma is látogatható, igazi kuriózum – tette hozzá. 

Közfürdő, kórház és kaszinó is működött

Mint mondta, Mátranovák történetet hosszú ideig összeforrt a bányászattal. A helyi és a környékbeli férfiak nagy része itt dolgozott, feleségeiknek pedig az akkor még a községhez tartozó jánosaknai településrészen található Páva Női Ruhagyár adott munkát. A faluban abban az időben működött kórház, állandó orvosi felügyelettel. Volt közfürdő, óvoda és iskola, a sportegyesületekben számos sportágat gyakorolhattak a helyiek. Bányász zenekar fújta a nagyobb ünnepeken és működött bányakaszinó is, annak épületét 2019-ben bontották le. Két hatalmas kandeláber és a homlokzati óra menekült csak meg, azok ma is az emlékház falán láthatók. Mindez az infrastruktúra fejlődését is magával hozta, a település és Mátramindszent között 1890-től járt vonat. Az utolsó menetrend szerinti járta 1994-ben indult el. A községben 18 bánya működött, azok közül az utolsót 1972-ben robbantották be. Az emberek az időközben Mátranovákra települt Ganz-MÁVAG gyáregységében helyezkedtek el, hegesztőknek, lakatosoknak képezték át őket. 

Bányásznapon áldják meg a fejlesztéseket

– Ezeket az időket őrzi a bányász emlékhely, azonban annak épülete és a kiállított csillék állapota is jelentősen romlott az elmúlt években. A tető tönkrement, a melléképület is beázott. Az eszközök berozsdásodtak. Komoly összefogással azonban számos felújítást sikerült elvégezni a közelmúltban. Az önkormányzat támogatásával cseréltük ki a tetőt, az egykori Ganz telephelyén ma működő Alstom Hungary Kft. pedig a csillék korszerűsítését valósította meg. Alapszerveztünk tagjai közül sokan dolgoztak az udvar rendezésében, a sínek alatti talpfák cseréjében, a takarításban. A szükséges alapanyagok beszerzését és szállítását pedig helyi vállalkozók is támogatták – sorolta az elmúlt időszak történéseit Répás László, aki arra is kitért: mindezt az augusztus 31-i bányász emléknapon adják át, az épületet Korponai István diakónus meg is szenteli. 

Becsületkasszában gyűlik a fejlesztésre szánt összeg

Azt követően ismét várja a látogatókat az emlékház. Rendszeresen felkeresik azt a környéken kirándulók, az ország minden részéről, sőt, külföldről is érkeznek ide. Belépőjegy nincs, csak becsületkassza működik. Az abban összegyűlt forintokat az emlékhely fejlesztésére fordítják. A tervek között szerepel a bánya beázásának megszüntetése és egy személyszállító csille beszerzés is.