Úszás

Szerintem kétségtelen, hogy mindenki számára emlékezetes élmény volt az első úszása. Bevallom, amikor először mentem el úszásoktatásra hat évesen, borzasztóan izgultam és féltem. Az uszodában a mindössze 26 Celsius-fokos víz hűvös érintése sokkoló volt, azonban igazából hamar hozzászoktam, ahogy lépésről lépésre beljebb merészkedtem a gyerekmedencébe. Az úszóoktatóm a nyers stílussal, de birka türelemmel megáldott Vera néni volt, aki végig mellettem haladva bátorított és segített a kezdeti lépésekben. A tanítási módszerei ugyan hagytak némi kívánni valót maguk után, viszont végeredményképpen csak megtanultam úszni, és ez az, ami számít, igaz?!

Az első próbálkozásaim a vízben nem voltak tökéletesek, sokszor elmerültem és újra meg újra fel kellett állnom, de minden egyes kis sikerélmény – amikor például sikerült egy kicsit tovább fenntartanom magamat a víz felszínén vagy elérnem a medence szélét – hatalmas örömöt és elégedettséget okozott. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor sikerült egy teljes hosszt leúsznom segítség nélkül. A víz simogató érzése, a szabadság és a súlytalanság élménye egyszerre volt megnyugtató és euforikus. Aznap, ahogy kiszálltam a medencéből, úgy éreztem, mintha meghódítottam volna egy új világot. Ez az első úszás élmény nemcsak az úszás szeretetét ébresztette fel bennem, hanem megtanított arra is, hogy a kitartás és a bátorság milyen fontos szerepet játszik abban, hogy új dolgokat tanuljunk meg, és legyőzzük a félelmeinket.