Nyári utazás

Bevallom, sosem szerettem a nyarat, de ennek csakis az elviselhetetlen hő az oka. A fullasztóan meleg napokat általában egy klimatizált helyiségben szoktam átvészelni, már ha nincs semmi programom, ami miatt ki kellene lépnem az otthonom kényelméből. Az időjárás viszontagságaitól függetlenül nincs kivetnivalóm a nyarat illetően, sőt egyenesen gyönyörűnek tartom ezt a pár hónapig tartó időszakot. Kikapcsolódás gyanánt és vakáció alcímen rendszeresen hazautazok a szülővárosomba, hogy meglátogassam egyenként a családtagjaimat, akik mindig kitörő örömmel várnak engem. Nem volt ez másképp legutóbb sem.

Az átszállásokkal együtt az összesen négyórás vonatút elég soknak hangozhat, de én rendszerint minden percét élvezem. Ha másért nem is, az ablakon túl elsuhanó, lélegzetelállítóan szép táj látványáért mindenképpen megéri vonatozni. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire szépséges nyáron a természet: zöldellnek a legelők, méhek döngicsélnek százszorszépről százszorszépre, és színes virágmezők tárulnak az ember szemei elé. Mifelénk jobbára a szarkaláb szokott kékellni és a napraforgó sárgállani ilyenkor. 

A fárasztó utazás végén, leszállva a végállomásnál meglepetésemre anyukám meleg mosolya és egy játékos, költői kérdés fogadott: nem gondoltad, hogy majd kijövök eléd, ugye? Édesanyám szeretettel teli fogadtatásáért bőven megéri számomra a 36 Celcius-fokos melegben kilépni a klimatizált lakásomból, hogy hazatérjek hozzá a szülővárosomba.