Kápolna-hegyi szentmisét tartottak: „emeld fel szívedet, közel van itt az ég”

Az eseményen felavatták Morgenstern Ferenc és Fekete Béla emléktábláit, a Kápolna-hegyi szentmisét követően pedig trianoni megemlékezést tartottak a kápolna mellet 15 évvel ezelőtt felépített emlékműnél. A zarándokok többsége gyalog kapaszkodott fel a Karancs tömbjének Kápolna-hegyére, de a szervezők a terepjáróval való helyszínre jutás lehetőségét is biztosították azoknak, akiknek erre szüksége volt. A kápolnánál a Szent Mihály Ifjúsági Kórus adott szentmise előtti áhítatot, míg a Szent Péter és Szent Pál ünnepe alkalmából tartott szentmisét Sánta János pápai káplán, kanok celebrálta.

A Péter és Pál, a római katolikus egyházat alapító két apostol legnagyobb ünnepe, vértanúságuk napja alkalmából már hagyományos eseményt ezúttal is a Karancs-kápolna Alapítvány szervezte, a hegyre zarándoklókat nyársalós kenyérrel vendégelték meg. A szervezet 1992 óta óvja, védi és gondozza a Szent Margit-kápolnát, számtalan magánszemély és civil közösség önzetlen segítségével, munkájával támogatva tevékenykednek, mely hozzájárulásokért a nap során többször is köszönetet mondtak. Dormán Gyula alapítványi alapító tag tevékenységét egy egyedi, sorszámmal ellátott, kézzel festett, a kápolnát ábrázoló, porcelán plakettel köszönték meg.

Megosztották egymással, majd a hegyen hagyták terheiket a fiatalok

A résztvevők többségéhez hasonlóan a Szent Mihály Ifjúsági Kórus is zarándoklatként élte meg a napot, gyalog kapaszkodtak fel a 684 méteres magasságban fekvő kegyhelyhez. A Kápolna-hegyre tartó útjuk során a fiatalok magukba néztek, felidézték, hogy a legutóbbi alkalom óta eltelt egy év
során milyen nehézségek érték őket az életben, amiket magukkal „cipelnek”. A gyaloglás közben végiggondolták kapcsolati, iskolai, munkahelyi vagy akár társadalmi sérüléseit, mely terheket egy kő jelképezett. Félúton mindenki keresett egy társat, akivel megcserélte a köveit: meghallgatták
egymást és megosztották egymással terheiket a fiatalok. A kövekből aztán a kápolnánál egy keresztet formáltak, jelképesen megszabadulva így terheiktől.

– Ahogyan az emmauszi tanítványok esetében: nehéz elindulni, de ha van társ mellettünk, onnantól terheinket meg tudjuk osztani egymással – hangsúlyozta kérdésünkre a csoport vezetője. A Karancs-völgyi hittanos fiatalokból négy évvel ezelőtt alakult közösséget Kovács Ilona Kinga hitoktató vezeti, egyre többfelé hívják őket, sokat szolgálnak a szentmiséken is, a Péter és Pál-napi eseménynek pedig visszatérő közreműködői.

„Ha magunkat nem fogadjuk el, embertársainkat sem tudjuk elfogadni”

Sánta János pápai káplán kanonok a Szent Péterről és Szent Pálról szóló gondolatai mellett többek között arról beszélt: érzelmi ingadozásaink során hajlamosak vagyunk olyan dolgokat kimondani, melyeket később megbánunk. Szerinte alapképlet, hogy ha önmagunkat – Krisztus szintjén – el tudjuk
fogadni, akkor jobban el tudjuk fogadni az embertársainkat is.

– Ha valaki önmagában mindig elégedetlen, akkor elégedetlen lesz a külvilággal is. Akkor semmi olyasmi nem történhet, ami neki tetszik vagy a lelki világának megfelel. Amikor önmagam teremtményi és törékeny, de értékes mivoltát elfogadom, akkor jobban elfogadom az embereket is –
fogalmazott az atya.

Szeressük Istent, szeressük felebarátunkat

Sánta János arra biztatott mindenkit: gondolja végig hogyan és miként áll ezzel a kérdéssel. Hozzátette: a hegyre felkapaszkodva fontos a fő parancs lelkületében megerősödnünk, mely bár szó szerint nincs benne az ószövetségi törvényben, de Jézus kimondja a végső igazságot: szeressük Istent,
szeressük felebarátunkat. Mint mondta, hozzátehetjük: és saját magunkat.
– Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az utóbbi, a bármilyen szintű „önszeretet” az már önzés. Ez nem így van – ha magunkat nem fogadjuk el, embertársainkat sem tudjuk elfogadni. Örökké nyűgösködünk, mindenféle bajunk lesz – ezt látjuk modern világunkban, jelen korunkban. Az
önmegvalósítás pedig akkor valódi, ha nem magunkat, hanem Jézust valósítjuk meg, mert ezáltal automatikusan megvalósulunk mi magunk is – tette hozzá.
A szentmise részeként Varga András esperes, plébános Máté evangéliumból Péter vallástételét idézte: „neked adom a mennyek országának kulcsait, amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben is”.

Kápolna-hegyi emléktábla-avatás és trianoni megemlékezés kísérte az eseményt

A Péter és Pál-napi szentmisét követően felavatták a tavaly év végén elhunyt Morgenstern Ferenc emléktábláját. Karancslapujtő díszpolgárának, korábbi polgármesterének elévülhetetlen érdemei voltak a kápolna 1990-es évek eleji helyreállításában, majd gondozásában – emléktáblája az ennek
érdekében vele együtt tevékenykedett, 2018-ban elhunyt Szőllős Géza márványlapja mellett kapott helyet. Szintén emléktáblát avattak Fekete Béla egykori karancslapujtői plébános, a Karancs-kápolna Alapítvány alapító tagjának emlékére.

Az esemény megemlékezéssel zárult a trianoni emlékműnél. Balla Mihály (Fidesz-KDNP), a Karancs-völgy településeit is magába foglaló térség országgyűlési képviselője emlékező beszédében kiemelte: a külhoni magyarok általa megismert véleménye szerint nekik az egyik legfontosabb, hogy
anyanyelvükön imádkozhatnak. A hit, az anyanyelv és a magyar kultúra megőrzése volt, ami őket immáron több mint egy évszázadon át erősítette és erősíti, egyben összekapcsolja az anyafölddel és minden magyarral, bárhol is éljen a világban – fogalmazott a honatya.

Az országgyűlési képviselő emlékeztetett arra, amire a szentbeszéd is rámutatott: összetartozunk és össze kell fognunk, amikor baj van és segíteni kell egymásnak. Ez a mai, háborúkkal, járványokkal sújtott világban kiemelten fontos – tette hozzá. Balla Mihály szerint a jelenlévők tanúságát adják
annak, hogy megpróbálják átörökíteni gyermekeiknek és unokáiknak a magyarságtudatukat, identitásukat és nemzeti összetartozásunkat.
Dócs Dávid (Mi Hazánk Mozgalom) országgyűlési képviselője beszédében megemlékezett a Legbátrabb Városról és a Trianon után négy évvel Hazatért Falvakról, melyek szerinte egyben arra is példát mutatnak, hogy sosem szabad feladni. Berki Sándor (független) országgyűlési képviselő, az
Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja azt mondta: a trianoni szerződés a magyarság történetének legfájóbb sebe, de „véget ért a száz év magány”. Az ország szétszakítását követően a magyar nemzetpolitika megmutatta, hogy egy nemzetet meg lehet osztani területben, de szívében és
hitében nem.
A megemlékezés koszorúzással zárult a trianoni emlékműnél.