Hívatlan hálótárs

Mélységes ellenszenvem ellenére is igyekszem békében élni a pókokkal, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy sosem akadnak összetűzéseink. Nemrég, egy álmatlan éjszakán felkapcsoltam a kislámpám azért, hogy egy kis olvasással álomba ringassam magam. Eközben vettem észre, hogy a plafonon egy pici pók tanyázik. Hosszú percekig meg sem mozdult, így gondoltam: ráérek másnap reggel kilakoltatni. Csakhogy nem sokkal később, amikor ismét ellenőrizni akartam a rettegett fenevad pozícióját, már csak a hűlt helyét láttam, ellenben a lámpám falra vetülő árnyékán egy érdekes alakra lettem figyelmes. A hívatlan vendég már csupán egy karnyújtásnyi távolságból meresztgette rám szemeit. Pillanatok alatt kipattantam az ágyból és papírzsepiért nyúltam, míg ez idő alatt a nem kívánt hálótárs szemtelenül az ágyam támlájára merészkedett.

Jól bevált módszert követve egy gyors, de finom mozdulattal lazán a zsebkendő fogságába ejtettem a betolakodót, majd kinyitottam az ablakom, hogy kilakoltassam őkelmét. Csakhogy a „csapdámból” semmit sem láttam távozni. Azonnal hajtóvadászatot indítottam, de hiába fésültem át a hálószoba minden négyzetcentiméterét, csak nem leltem meg a szökevényt. Végül azzal a reménnyel zártam az éjszakai kalandot, hogy talán csak azért nem vettem észre a zsebkendőből menekülő állatot, mert annyira gyorsan szedte mind a nyolc lábát. Így tértem nyugovóra, erősen bízva benne, hogy az éjszaka további részében már nem kísért a közel fél centiméteres, csáprágós szörnyeteg.