Ráfáztam a halogatásra

Vannak helyzetek, amikhez rendszerint nem fűlik az embernek a foga, és éppen ezért igyekszik addig odázni, ameddig csak lehet. Számomra általában az orvoshoz való eljutás esik ennyire nehezemre. Nem tudom, hogy mi lehet az oka a „rendelőfóbiámnak”, de az esetek döntő zömében hat ökörrel sem lehet elvontatni a váróterembe. Az önfejűségem azonban olykor nem bizonyul kifizetődőnek, így például a legutóbb is ráfáztam a halogatásra.

A közelmúltban kicsit meghűltem… tekintettel arra, hogy némi orrfolyásnál és köhögésnél nem voltak komolyabb tüneteim, úgy voltam vele: teljesen felesleges szakemberhez fordulnom a panaszaimmal. Gondoltam, hogy majd egy kis meleg tea, illetve extra adag C-vitamin „helyrepofozza” az egészségemet. Igen ám, csakhogy a köhögés nem akart elmúlni, sőt nem kívánt társként heteken át kísérőm maradt. Ekkor már nekem is megfordult a fejemben, hogy talán mégis érdemes lenne felhívni az orvosomat, azonban mindig találtam kifogást, hogy most miért nem érek éppen rá, miért halasszam el a vizsgálatot…

Egészen addig ment ez így, amíg némi idő elteltével rosszabbra nem fordult az állapotom. Természetesen ekkor már én is úgy voltam vele, hogy sehogy sem úszhatom meg a háziorvosi rendelő felkeresését. Végül pedig gyógyszerek „seregével”, illetve másfél hét kényszerpihenővel sikerült kikúrálnom magam. Emellett azzal a tapasztalattal is gazdagabb lettem továbbá, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem érvényes a jobb később, mint soha mondás...ugyanis a korábban a jobb!