2023.12.25. 12:05
Megannyi karácsonyhoz fűződő hagyományt őriz a vizslási népi iparművész
A karácsony Bocsi Éva vizslási születésű, Salgótarjánban élő népi iparművész számára is az egyik legnagyobb ünnep az évben. Megkérdeztük a Népművészet Mestere kitüntető címmel is elismert babakészítőt, hogy otthonában milyen hagyományok elevenednek meg a szeretet ünnepén.
Bocsi Éva népviseletes babái egy korábbi rendezvényen. Alkotójuk a Népművészet Mestere cím birtokosa
Forrás: Beküldött fotó
A karácsonyhoz megannyi hagyomány kapcsolódik. Portálunk érdeklődésére Bocsi Éva, vizslási születésű népi iparművész árulta el, hogy salgótarjáni otthonában milyen családi tradíciókat követ a szeretet ünnepéhez kapcsolódóan.
– Érdekes lehet, de a nagytakarítás, illetve az ablakpucolás is szokásnak minősül ilyenkor, hiszen úgy tartjuk, hogy karácsony előtt lelkünket és házunkat is ki kell takarítanunk. Igaz, ezt a szokást a fiatalabb generáció tagjai már nem szívesen követik, de én még idén sem hagytam ki például az ablakpucolást. Szintén hagyomány, amit mind a mai napig tartunk a családommal, hogy december 24-e böjti nap. A reggelit ilyenkor olajos hal jelenti, de a nap során asztalra kerülhetnek egyéb halételek, például halászlé, mákos vagy diós bejgli, mákos guba
– ismertette a szenteste során javasolt menüt a Népművészet Mestere címmel is elismert babakészítő. Hozzátette: a 19 órai harangszó után fogyasztják el a vacsorát, ami rendszerint zsír nélkül elkészített, böjti karácsonyi bab. Szintén fontos kitétel, hogy Bocsi Éváéknál sosem kenyeret fogyasztanak a december 24-ei ételek mellé, hanem bodagot.
Fotó: Picasa / Forrás: Beküldött fotó
Mind a mai napig őrzik a karácsonyi morzsa bajtól védő szokását
Szintén szokás a babakészítő családjában, hogy a vacsora előtt az asztalnál ülők közösen elmondanak egy Miatyánkot, illetve a háziasszony – azaz maga Bocsi Éva – fokhagymával keresztet rajzol az ajtók fölé annak érdekében, hogy az ördög ne merjen betérni a házba.
A népi iparművész azt is kifejtette, hogy régi tradíciót követve egy üres tányér is helyet kap szenteste a vacsoraasztalukon. Minderre azért van szükség, mert mindenki, aki helyet kap az asztaluknál egy-egy falatot elhelyez az ételéből az üres tányérba, illetve az abroszra hullott „maradékot” is abba gyűjtik.
– Ezt hívja úgy a néphagyomány, hogy „karácsonyi morzsa”. A szentestéről „megmaradt” élelmet az abroszba csomagolták régen, és a padláson őrizték azt, mivel elődeink gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Ezt a szokást mi is tartjuk, de kicsit másképp. A morzsákat én egy vászonzsákban őrzöm meg következő karácsonyig, amikor is tűzre vetem annak érdekében, hogy az abból felszálló füst távol tartsa a bajt a családunktól
– mesélte Bocsi Éva, aki azt is hangsúlyozta, hogy ez a hagyomány jól mutatja, hogy mekkora jelentőséggel bírt, illetve bír a családok életében a szentestekor elfogyasztott étel.
Csuhéból készített betlehem is díszíti az egyik karácsonyfát
Ezt követően a vizslási születésű babakészítő a vacsorát követő órákról beszélt. Mint mondta, természetesen ekkor érkezik meg hozzájuk is a Jézuska. Ilyenkor a család a karácsonyfa köré gyűlik, és közösen bontják ki az ajándékokat. A fákkal kapcsolatban hozzáfűzte: rendszerint több karácsonyfa is tükrözi az ünnepi hangulatot salgótarjáni otthonában, sőt arra is volt már példa, hogy összesen négy feldíszített örökzöld volt nála látható. Korábban rendszerint a babái kiállítótermében egy boróka fa lógott a plafonról, akárcsak a régi időkben. Mint fogalmazott, néhány évvel ezelőtt még sikerült borókát szerezniük, de már az sem volt olyan szép, mint gyermekkorában, mivel az időjárás napjainkban már nem kedvez ennek a növénynek. Bocsi Éva mind a mai napig őrzi a tűlevelűre való régi díszeit, így például az aranyszínű selyempapírba csomagolt diókat, amiken túl egyebek mellett alma is került annak idején a boróka karácsonyfára.
Forrás: Beküldött fotó
Idén sajnos már nem tudtak ilyen szúrós növényt gyűjteni, így a babái mellett egy kis, fél méteres karácsonyfa hirdeti a szeretet ünnepének idejét. Bocsi Éva azt is elárulta, azon a fán saját készítésű csuhé díszei kaptak helyet, köztük egy aprócska betlehemmel. Emellett pedig természetesen minden évben a mai kor szerinti hagyományos, szaloncukros, égősoros, gömbdíszes karácsonyfa is áll az egyik szobájukban, amely alatt az ajándékok is helyet kapnak.
Az éjféli szentmiséig kártyáztak, a liturgia után angyali kolbászt esznek
A következő fontos mozzanat a szenteste során az éjféli szentmise, azonban addig általában jócskán akad még idő, amit valamivel el kell tölteni.
– Én a nagyszüleimet soha nem láttam kártyázni egész évben, csupán egyetlen egy napon: szenteste. Diót hoztak a padlásról, arra ment a játék. Lényegében ezzel ütötték el az időt a családdal az éjféli szentmiséig. Ezt a szokást ugyan nagyon ritkán, de még olykor-olykor most is felelevenítjük, ha úgy alakul – mondta Bocsi Éva, aki azt is hozzátette: az utóbbi években, korából adódóan már csak akkor tud ellátogatni a vizslási templomba az éjféli szentmisére, ha az időjárás ezt megengedi.
– Az éjféli liturgia után lényegében véget ér a böjt, hiszen megszületett a kis Jézus. Régen a szertartásról hazatérők ekkor fogyasztották el a frissen sütött, úgynevezett „angyali kolbászt”. Az időjárás hűvösre fordulásával beköszönt a disznóvágások időszaka is, és annak idején, faluhelyen, szinte mindenhol vágtak disznót. Ez már csak azért is nagyon fontos volt a számukra, hogy minden családnak az asztalán legyen a böjt végét jelző kolbász. Ez nálunk is hagyomány mind a mai napig, annyi különbséggel, hogy mi már nem tartunk disznót. Ehelyett megvesszük az „alapanyagként” szolgáló féldisznót, amit feldolgozunk
– folytatta a hagyományok sorát a népművészet salgótarjáni-vizslási mestere.
Biztos pont a szentmise
Bocsi Éva ezután rátért december 25-ére, azaz karácsony igazi, legnagyobb ünnepére. – A nagyszüleim korában ilyenkor az asszonyok a legszebb, arany díszítésű ruhájukban mentek a templomba. Az én lánykoromban ez már nem annyira volt jellemző, ugyanakkor mi, fiatalok is a legszebb, legújabb ruhánkat viseltük a szentmisén. A következő napot, azaz december 26-át már kisebb ünnepnek tartották, éppen ezért az elődeink ruháján olyankor már „csak” ezüst volt a díszítés – részletezte Bocsi Éva, aki azt is kiemelte, hogy a december 25-én tartott szentmisén való részvétel minden évben, még napjainkban is biztos pont a karácsonyában.
