A hétvégén a nógrádiak is szálljanak ki lélekben az ünnepi rohanásból!

Lesz még alkalom sok mindenre, amit az elmúlt időszakban elfelejtettünk, be tudunk még vásárolni az ünnepre, meglesznek még az ünnepi asztal hozzávalói is, az interneten vásárolt ajándékok is megérkeznek addig… Ezen a hétvégén azonban lélekben szálljunk ki az ünnepi rohanásból, és mivel az elmúlt héten a hitünkről tettünk tanúságot, most a reményünk fényénél elmélkedjünk a karácsonyvárás szent pillanatairól.

Szent várakozás az advent időszaka, olyan, amelyet minden évben megélhetünk, hiszen vissza-visszatérő időszak a naptári évben. Ha szokássá válik, az nem jó, hiszen akkor elveszti valódi értékét. Ha minden évben visszatérő, de élő időszakká válik, akkor lesz gyümölcsöző számunkra. A karácsonyt megelőző négy hét napjai, hasonlóan a húsvétot megelőző nagyböjti időszak heteihez, az elcsendesedésre, az elmélkedésre, a bűnbánatra és a jócselekedetre hívnak, de előretekintésre is: az ünnepre, az ünnep misztériumára és az értünk adott szeretetre irányítják a figyelmünket.

Csorba Győző, a XX. századi költő így fogalmazza meg a várakozás örömét Ünnep előtt című versében: „Csak lassan múljék sok időm legyen / fölkészülni: maga a készülődés / az is jó s készen lenni jó ugyancsak.” Advent idejére ez kétszeresen is elmondható: az adventi készülődés a maga lelki és a maga materiális értelmében is nagyon jó lehet, legfőképp úgy, ha testben és lélekben is készen megérkezünk az ünnepre.

Bár a hétköznapok forgataga sokakat elszólít a várakozás lelki megéléséből, a hétvégén juthat időnk erre is. A közös ünnepi készület: a templomi adventi szentmisék, illetve a főtéri gyertyagyújtások és az imádságok, mind-mind arra hívnak, hogy tegyük értékessé a karácsony előtti napokat. De ne földi kincsekkel, ne földi „értékekkel” töltsük meg, hanem azt teszik lehetővé, hogy a szívünket valami sokkal több, valami sokkal másabb, valami megfoghatatlan, de csodálatos érzés töltse el.

Erre hivatottak az adventi vasárnapok köznyelvi, jól megfogható, mégis különleges titkokat adó és rejtő nevei: hit, remény, öröm és szeretet. A hétvégén hitünk fénye mellett világít már a remény fénye is a koszorúnkon, az ünnep egyre közelebb van. Értsük és éljük meg advent hátralévő időszakát Istennek tetsző módon, az ő kegyelmeivel eltelve!

A remény is elvont fogalom csakúgy mint a hit, és nagyon nehéz néhány szóban leírni a jelentését. Igazi, valódi jelentését akkor nyeri el, amikor életünk olyan szakaszába érünk, hogy reménykedünk. Ez lehet egy nehezebb, megterhelőbb, rosszabb időszak vagy korszak, amikor a jobb, a könnyebb, az élhetőbb pillanatokért reménykedünk. De lehet nem vészterhes, hanem hétköznapi időszak is, amikor csak egyszerűen a közeljövő egy-egy eseményére gondolunk, és annak sikeres megvalósításában reménykedünk. Bármelyik is legyen az, a remény ott van az emberek szívében, és a társadalom minden csoportja, minden életkorú ember reménykedik.

A kisgyermekek sok csokiban, ajándékban reménykedtek, és mert jók voltak az idén, ezért meg s érdemlik az ajándékot. Az iskolások a szünetig hátralévő dolgozatmentes, nyugodtabb, udvaron játszós, esetleg korcsolyázós, karácsonyi vásárban sétálós órákat remélnek, és biztosan lesz ilyen alkalmuk is. Pedagógusként is hozzá merem tenni: nem is olyan nagy probléma, ha a tananyagot néhány alkalommal, józan mértékben félretesszük és közösségi programokra adjuk a fejünket, hiszen a mai új generáció sajátosságai miatt ez is rendkívül fontos, meg kell nekik tanítani az „offline” szórakozás és együttlét minden örömét, illetve az együtt töltött minőségi idő boldogságát és fontosságát.

A felnőttek a közelgő ünnepre készülve remélik, hogy a szűkösebb keret ellenére is mindent meg tudnak majd vásárolni. Az idősek a távol élő gyerekek ünnepi hazalátogatásában, a családi együttlétben, az ünnepi nagy beszélgetésekben reménykednek. A betegek a gyógyulásban, az egészségesek az egészségmegőrzés sikerében reménykednek, és a sort hosszasan folytathatnánk. Mindenkiben ott van a remény, amelynek alapja a hit, amit az adventi koszorún a múlt héten meggyújtott gyertya jelképez.

Hit és bizalom nélkül nincs remény sem, jól tudja ezt a kisgyermek is, aki szeretetteljesen rámosolyog a szüleire, a nagyszüleire és a rokonaira. Azonban tisztában van ezzel az iskolás is, aki szeretettel fordul tanítói felé, és kéri, hogy ha lehet, játszanak, sétáljanak, sportoljanak egyet inkább a tanuláson túl. A felnőtt és az idős is hittel, illetve bizalommal él a szívében embertársai, családtagjai, szerettei iránt. És a sort hosszasan folytathatnánk itt is, ezért a hit és a remény fénye így, együtt, egyben a bizalom fénye is számunkra.

Kívánjuk, hogy az ünnepi készületünket tegye teljessé az adventi fények valódi jelentése és értelme, legyen valóban nagyon jó a készületünk, illetve a megérkezésünk az ünnepre, és a hátralévő adventi napok hittel és reménnyel telve tartogassanak még számunkra sok kegyelmet, hogy készületünk teljes és értékes, Istennek tetsző lehessen! Segíthetnek ebben az advent minden napján az oldalunkon megjelenő lelki kalendárium ünnepváró gondolatai is, amiket jelképesen kinyitunk, hogy az egy-egy napra írott gondolatok, üzenetek lelki építésünket, az advent valódi megélését, ünnepi készületünket segíthessék!

Ahogy a választott nép bízott Isten szavában és remélte a Megváltó eljövetelét, úgy kell, hogy jelképezze számunkra is az adventi koszorúnk ezen a hétvégén meggyújtott fénye az Isten iránti szeretetünket, hitünket, reményünket, bizalmunkat is! Tegyük ezt teljessé a jócselekedetekkel, a hit és a remény átadásával szeretteink, családjaink, barátaink, valamint ismerőseink körében ezen a héten is! Áldott adventi készületet kívánunk minden kedves olvasónknak!