Emberi kapcsolatokat erősít az Őrhalomnál átadott Ipoly-híd

Termetes hókotró takarította el az érkezők előtt az előző napi komoly égi áldás utolsó maradványait a nemrégiben aszfaltozott közútról, amely az Ipoly árterén keresztül vezet a nyugat-nógrádi térség egyik friss vívmányához, az ipolyvarbói katolikus templom alatti átkelési pontig. A zuhogó esőben a hídon már terebélyes tömeg várta, hogy megkezdődhessen a hivatalos átadóünnepség.

A rendezvényen elsőként Ondrej Lunter, Besztercebánya Megye elnöke köszöntötte a megjelenteket. Beszédét három pillérre alapozta. Egyrészt a híd segítséget nyújt az embereknek, például azoknak, akik eddig nagy kerülőt tettek meg, míg magyarországi munkahelyükre jutottak el, így ők ezentúl több időt tölthetnek a családjukkal. Másrészt személyes okokra tért ki, hangsúlyozva, hogy az új besztercebányai megyei vezetésnek hét esztendeje szinte nulláról kellett elkezdnie a hídépítések kezdeményezését, és lám, itt az eredménye. Harmadsorban pedig a második világháború előtt még negyvenhét helyen kelhettek át az Ipoly túloldalára az emberek, ami később összesen hétre csökkent, és a leleményes utódoknak akad mit törleszteni ebből a szomorú örökségből.

Hazánk képviselői részéről előbb Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség országgyűlési képviselője emelkedett szólásra. Kifejtette, sokáig egy deszkákból összeállított, rozoga fahidacska jelentette itt az összekötő kapcsot, amit aztán a szeszélyes folyó az áradások során rendre elmosott. Mostantól azonban a közösségek számára stabil pont keletkezett, amelyre sokat vártunk, de éppen akkora örömmel tölt el mindenkit. Külön kiemelte néhai képviselőtársa, dr. Serfőző András személyét, akinek szívügye volt a hidak létesítése, és bár politikailag merőben más nézetet képviseltek, ebben a kérdésben mindig egyetértettek.

Dr. Richard Rasi, a közelmúltban megválasztott szlovák kormányzat beruházási, regionális fejlesztési és informatikai minisztere arra tért ki, jelképes értékű most ez az avatóünnepség, amelynek gyümölcsére saját gyermekükként is tekinthetnek, hiszen 2018-ban éppen ők bábáskodtak Peter Pellegrini akkori miniszterelnökkel az élen a határon átnyúló hidak létesítéséről született államközi egyezmény megalkotásán, ami rendkívül jelentős alkotórésze a régiós fejlesztéseket középpontba helyező politikájuknak. Hozzáfűzte, nélkülözhetetlenül fontos szempont, hogy nem szabad azért szenvedniük polgároknak, mert oda születtek, ahova, és mostantól mint több ponton beindulhat és megpezsdülhet az élet ott is, ahol az Ipoly eddig inkább választóvonal volt, mint összeköttetés a két szomszédos nép között. Végezetül kijelentette, az új szlovák kormány határozott célja, hogy az európai uniós alapú támogatások valóban minden egyes ember számára az öröm igazi forrásai lehessenek, és a pénzeket hatékonyan arra hasznosítsák, amit az adott területen élők kívánnak.

Végezetül Szijjártó Péter magyar külgazdasági- és külügyminiszter leszögezte, a határ menti élet mindig különleges léthelyzetet jelentett, és nem mindegy, hogy ennek milyen a minősége, ezt komáromi származásúként ő maga is pontosan tudja és érzi. Hazánk kormánya 2010 óta elszántan törekedett azon, hogy ezt a színvonalat feltétlenül javítsa, és a magyar-szlovák határ 654 kilométeres hosszában azóta összesen tizenhét új átkelési pontot létesítettek, és remélik, még csak az út elején járnak. A hidak építése jól mutatja, hogy Magyarország és Szlovákia stratégiai partnerként tekint egymásra, akár a külkereskedelmet, akár a társadalmi kapcsolatokat tekintjük. Ezekkel a vívmányokkal méltatlan állapotokat szüntetnek meg, és hamarosan az újabb „testvér” átadásán is közreműködhetnek, méghozzá jövő év elején, Drégelypalánk és Ipolyhídvég között.