Csendháborítás

Olykor nem egyszerű a szomszédokkal. Sajnos sokan nem veszik figyelembe a másikat. Én is így vagyok már egy ideje velük, ugyanis mindig a legrosszabbkor zavarják meg a másik életét. Mivel társasházban élek, így igyekszem betartani az együttélés szabályait. Vannak azonban, akiknek ez nem megy, mert nincsenek tekintettel a másikra. Nemrég például éppen vasárnap este sütöttünk otthon a párommal, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy dübörög az egész lakás. Egyszerűen nem lehetett megmaradni a saját otthonunkban, mert a szomszéd olyan hangosan hallgatta a zenét, hogy az egész épület tőlük zengett. Nagyon mérgesek voltunk és többször is jeleztük, szépen kértük őket, hogy vegyék halkabbra a zenét, de természetesen fittyet hánytak ránk. 

Pár nappal később elérkezett a szenteste. E napon az ember szeretetben, békességben és meghitten ünnepel, na meg persze csendben. Ez a szomszédokra nem volt igaz, ugyanis ismételten dübörgött az egész épület. Ekkor már nagyon mérgesek voltunk, hiszen pihenni akartunk és nem értettük, miért pont ünnepekkor kell feltekerni a hangerőt. Érthetetlen számomra, hogyan lehet az, hogy egyeseket ennyire nem érdekel semmi és nincsenek tekintettel a többiekre. Mindenesetre kezd elfogyni a türelmem és azt hiszem már nem akarom kérlelgetni sem őket, hogy csendesedjenek el, mert már nekem kellemetlen. Legközelebb talán már bejelentem a rendőrségen a csendháborítást, hátha végre bezár a társasházi diszkó.