Hálás vagyok

Azt hiszem sokszor nem vagyok elég hálás. Szerencsére azonban az élet időközönként ráébreszt, hogy bizony nagyon szerencsés ember vagyok. Érdekes, hogy ehhez egészen Afrikáig kellett utaznom. Ott ugyanis egy teljesen más kultúra fogadott. Természetesen tudtam, hogy másként élnek, mint mi, de sok minden megdöbbentő volt a számomra. Ilyen volt például az, hogy mennyi szemét van ott. 

Bár hazánkban is akad bőven, de azért, mégsem akkora mértékben. Borzasztó volt azt látni, hogy az emberek mennyire nem figyelnek oda a környezetükre, de még az ókori látványosságoknál sem. Ez nagyon elkeserítő volt. Miután egy-egy fakultatív program során több órán át buszoztunk, azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy igazából semmi nincs, mármint szó szerint. Csak a szemét, a sziklák és a homok. Nagyon hiányzott a zöld környezet és azt hiszem, hálás lehetek azért, hogy olyan szép természeti környezetben élek, mint Nógrád vármegye. 

Emellett átértékelődött bennem az is, hogy milyen szerencsés vagyok nőként, hogy Magyarországra születtem. Ott a nőknek ugyanis nem sok joguk van, ráadásul egy férfinak több felesége is lehet, sőt, a közbiztonság sem a legjobb. A másik, ami hazánkban szintén megfelelően működik, az a közlekedés. Persze mindenhol vannak balesetek és figyelmetlen sofőrök, de azt hiszem, ott, Egyiptomban a KRESZ megszűnt létezni, ugyanis életveszély, ahogy vezetnek. Összességében az ott tartózkodásom alatt nem csak élményekkel gazdagodtam, de igen csak elgondolkodtató is volt.