Nem jutott eszembe

Voltál már olyan helyzetben, hogy a megfelelő mondat abban a pillanatban nem jutott eszedbe, de később bevillant a legfrappánsabb válasz? Egy le nem csapott poén, egy stresszhelyzet, egy kellemetlen beszólás, vagy egy interjú. Nem jutnak eszedbe a szavak, rosszabb esetben meg sem szólalsz, majd sokkal később, amikor már mindegy, akkor aztán csak úgy sziporkázol. Nemrégiben az egyik európai televíziós ügynökség tartott konferenciát, ahol franciák beszéltek angolul, majd az olaszok angolul és jöttek a svájciak németül. Nem elég, hogy olyan akcentus kavalkád volt, hogy örültem, ha a lényeget megértem, de amikor kérdeztek, akkor valami leblokkolt és a szépen eltervezett mondataim összedőltek és alig jött ki valami értelmes. Majd hazafelé csak úgy kattogott az agyam azon, hogy mi lett volna a tökéletes válasz és csak úgy ömlöttek a szavak, de ott, abban a pillanatban valamiért nem jött a jó válasz.

Ezt hívják trepverter-érzésnek. A pszichológusok szerint az akadályoztatott válasz, egy értelmét vesztett visszavágás, ami magában hordozza a sajnálat, a csalódottság, a megalázottság érzését. Vissza akarunk térni és újracsinálni, de erre nincs lehetőségünk. Én annak tudtam be: ha többet alszom, akkor biztos eszembe jutottak volna a mondatok, de nem így volt. Személyes tapasztalataim szerint ezt a kifagyást követi a düh, hogy leblokkolunk, és bár a szándék meg van, hogy valamilyen módon válaszoljunk, visszaszóljunk, de akadályba ütközünk. Azzal nyugtatom magam, hogy kifelé hátha nem tűnt olyan drasztikusnak, mint amilyennek én megítéltem.