Indexelj!

Nos, az utóbbi hetek tapasztalatai alapján kijelenthetem, egyeseknek tényleg csak díszből van az autójukon az index. Persze, bárkivel megeshet, hogy egyszer-kétszer elfelejti jelezni a kanyarodási szándékát, ám a tapasztalatom jelenleg az, hogy az effajta "feledékenység" kezd rendszeressé válni az utakon. 

Senki ne mondja azt nekem, hogy annyira melós fel-le kattintani azt a bizonyos kart a kormány bal oldalán annak érdekében, hogy a közlekedőtársakat ne tévesszük meg, esetleg még segítsük is a haladásban. Kritikus helyszíneknek számítanak az indexhasználat elmulasztását tekintve a körforgalmak. Alapvetően türelmes, nyugodt sofőrnek tartom magam, azonban igencsak fel tud bosszantani, amikor néhány sofőr – fittyet hányva a szabályokra – nem jelzi másoknak, hogy a körforgalomból távozni kíván. Már pedig a salgótarjáni körforgalmakban gyakorta előfordul, hogy kénytelen vagyok megállni egy-egy közeledő jármű miatt, ám meglepetésemre az mégsem egyenesen folytatja útját, hanem irányjelzés nélkül kihajt a következő kijáraton. 

A másik hasonló szituáció, amikor az előttem haladó már-már csigához hasonló tempóban gurul az autóval, majd egy hirtelen fékezés vagy kormányrántás kíséretében elfordul. Természetesen az index itt sem működik mindig. Bár olykor a sebességből már érezhető, hogy valami hasonló történni fog, mégis veszélyes lehet, ha a másik sofőr nem számít a hirtelen manőverre. A nem indexelők fejében talán az járhat: mégis kinek mi köze ahhoz, hogy merre mennek? A válasz azonban egyszerű: a forgalomban nem csak magunkért, hanem másokért is felelünk. Merj indexelni, nem harap a kar!