Felkarolja a tehetséges fiatalokat a salgótarjáni népzenész

– Immár nyolc éve tanítasz népzenét Egerben. Munkádat idén többször elismerték: átvehetted a Heves Vármegye Év Tehetséggondozója Díjat, valamint a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjat is. Miért fontos számodra a tehetséggondozás? 

– Igen, már valóban nyolc tanév van a hátam mögött az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolában. Ugyanakkor nem hagyhatom ki a felsorolásból a többi helyszínen való tanítást és tehetséggondozást sem, hiszen ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy díjakat kaphattam. Eger mellett a Hagyományok Háza Hálózat szlovák szervezetén belül a füleki és rozsnyói fiatalokat is oktatom, ők már rendszeresen koncerteznek, táncházaznak és fesztiválokon vesznek részt. Két évvel ezelőtt – 2021 szeptemberétől – pedig lakóhelyemen, Cserépfalun is foglalkozom a gyerekek zenei nevelésével. Természetesen táborokban is oktatok, ezek közül kiemelném a Dobroda Népzenei és Néptánc Tábort, amelyet idén harmadszor rendezünk meg a zenekarommal. Emellett Kanadában, az ontarioi Alexandriában tartják a Tücsök Tábort, ahol rendszeresen muzsikálok és tanítok. Engem ez a – csúnya szóval élve – munka és a közösség tesz azzá, aki vagyok. Jó érzéssel tölt el, hogy a szakmai számára is láthatók az eredményeim, az elismerések visszaigazolások arról, hogy jól végzem a „munkám”. 

– Mi inspirált arra, hogy a zenélés mellett tanári pályára lépjél? 

– Őszintén megvallva, sosem terveztem efféle utat magamnak, elsősorban a zenélés érdekelt. Amikor 2010-ben felvételt nyertem a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, akkor csak az lebegett a szemem előtt, hogy a zenélés örömét megéljem, és fejlesszem a szakmai tudásomat. Ám az élet úgy hozta, hogy 2015 nyarán kaptam egy telefonhívást egy jelenlegi kollégámtól, Gyura Fannitól, hogy szeptembertől népi hegedű tanárt keresnek az egri zeneiskolába. Nos, így kerültem a hevesi székhelyre, ahol rájöttem, hogy a gyerekeket zenélni tanítani igazán csodálatos dolog. Nagyszerű kollégáim vannak, ráadásul az intézmény komolyan veszi a zenei nevelést, az ország öt legjobb zeneiskolája között tartják számon.

– Milyennek látod az utánpótlást? Sok gyermek érdeklődik napjainkban a népzene iránt? 

– Szerencsére a tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy egyre több fiatal érdeklődik a népi kultúra, ezen belül is főleg a néptánc és a népzene iránt. Évek óta fellendülő tendenciát mutat e területen a diákok száma, bár ebben szerintem fontos szerepet vállalt a Fölszállott a páva című televíziós műsor is.

– Mennyi időd jut a tanítás mellett a fellépésekre, a zenélésre, vagy épp a Dobroda Zenekarra? 

– Nyilván annak szentel az ember sok figyelmet és energiát, amit szeret. Nekem nem csak a munkám, hanem az életem a zenélés és a tanítás. Úgy hiszem, jól kiegészíti egymást e két tevékenység, és mind a két elfoglaltságára elegendő időt tudok szánni.

– Diákként te magad is több versenyen szerepeltél sikeresen. Fontosnak tartod, hogy növendékeid is részt vegyenek megmérettetéseken? 

– Egyrészt szem előtt tartom, hogy a gyerekek olyan közösségben nevelkedjenek, ahol ismerkedni tudnak egymással, továbbá láthatják és hallhatják is más fiatalok játékát. Egy-egy megmérettetést nagyon precíz és hosszú felkészülési időszak előz meg, amely a gyermekeket odafigyelésre és pontosságra tanítja. Az elmúlt tanévben az egri növendékeimmel több országos és regionális versenyen is bemutatkoztunk, szép eredményekkel teljesítették a kihívást. Emellett kiemelném az egri Legényes zenekart, akikkel az Oktatási Hivatal népzenei versenyén országos első helyezést értünk el. Cserépfalun pedig két éve indult be a népzenei oktatás, az itteni gyerekek közül is többen a dobogóra álltak és minősítést szereztek már országos versenyeken.

– A családodban is hagyománya van a népzenének? 

– Édesapám brácsás. Tőle örököltem a zene szeretetét és általa kerültem bele a népi légkörbe. A saját gyermekeimet én is igyekszem majd úgy nevelni, hogy szeressék és ismerjék a népzenét.

– Mint említetted egy nyugodt, csendes településen, Cserépfalun élsz. Milyen gyakran látogatsz vissza szülőhelyedre, Salgótarjánba? 

– Sajnos csak nagyon ritkán, elsősorban az ünnepnapokon. Sok az elfoglaltság és a feladat, ezért kevés az időm haza látogatni. 

– Ha mégis akad egy kis szabadidőd, mit csinálsz szívesen? 

– Legszívesebben a ház körül teszek-veszek a feleségemmel. Ilyenkor nem a zenével foglalkozom, hanem valami teljesen mással, ami szintén kikapcsol.

– Mondhatjuk, hogy 2023 eddig a te éved? 

– A mögöttem álló időszakot abszolút jónak ítélem meg a család és a karrierem szempontjából is. Ha valami nem a megszokott módon történt, akkor is igyekeztem a legjobbat kihozni a dolgokból. Idén egyébként Kanadában, Párizsban, Brüsszelben, Lengyelországban is jártam különböző formációkkal, de zenekarommal, a Dobrodával is sok a felkérés és a zenélés. 

– Milyen terveid vannak a nyárra? 

– Általában sosem tervezek előre egy-két hétnél, hiszen úgyis mindig valami másképpen alakul. Nyilván tervem sok van, de most főleg a pihenésre koncentrálok. Most tartottuk a templomi esküvőnket, de ez évre továbbra is tele a naptár zenéléssel. Nincs megállj!