Élet a reptéren

Különleges világ a reptereké, mintha egy kis városba csöppenne az ember. A közelmúltban jó magam is elutaztam külföldre a fővárosi repülőtérről. Több alkalommal is volt már szerencsém repülni, így nem okozott nagy újdonságot, azonban mégis mindig van valami, ami új a számomra, mégpedig az ott tartózkodó emberek. 

Sokak számára unalmas az utazás előtti várakozás, én azonban kifejezetten szeretem, sosem unatkozom. Ilyenkor általában bemegyek kicsit az üzletekbe, majd helyet foglalok az egyik széken és nézem az embereket. Ha valaki nyitott szemmel jár, akkor igazán érdekes dolgokat láthat, hiszen megannyi ember megfordul a repülőtéren. Legutóbb láttam például egy kisbabát, aki az édesapjával csaknem egy órán keresztül fel-le mozgólépcsőzött. A kisbaba pedig csakúgy kacagott örömében, annyira élvezte. Egy másik alkalommal egy idős párra lettem figyelmes, akik irigylésre méltó szeretettel és odaadással tekintettek egymásra. Ez jó érzéssel töltött el engem is. Kicsit odébb a huszonéves lányok pedig a parfümöket illatozták és közben arcukon lehetett látni az utazás előtti izgalmat. 

Aztán ott volt az üzletember is, aki póker arccal, mosoly nélkül, kimerülten várakozott, vagy a hangos család, ahol a gyerekeket képtelenség volt elkapni, úgy elszaladtak. Érdekes látni, hogy milyen sok ember van és mindenki mennyire más és más. Ettől szép és izgalmas azonban a világ. Eléggé furcsa volna, ha mindenki ugyanolyan lenne.